Szemészet, 1969 (106. évfolyam, 1-4. szám)
1969-05-01 / 2. szám
A felsorolt kórképek közül gyakoriságuk és jellegük folytán számunkra a tumoros diff.-diagnostikában a senilis, praesenilis disciform leválások és a nem éppen találó elnevezésű centrális serosus „retinitis” érdekesek elsősorban. Tekintsük át röviden ezek pathogenesisét és stádiumait. Az említett senilis-degeneratív elváltozásokból eredően először a choriocapillaris exsudativ hajlama nő meg, amely a subpigmentepithelialis térben folvadékgyülemhez vezet. Ez a Bruch-hártya belső collagen rétegéről a pigmenthámot membrana basalisával együtt leválasztja. Az exsudatum a pigment-hámon átterjedve a neuroepithelt is leemelheti. A leválás alatti területbe bevérzés jöhet létre a Bruch-hártya repedésein keresztül magából a choriocapillarisból, vagy a repedéseken benyomuló új dón képzett érkacsokból. Ez a vérzés a retinába és az üvegtestbe is diffundálhat. A reparatio stádiumában a lebomló vér helyét az érhártyából származó fibrovascularis proliferatio és a pigmenthám fibrosus metaplasiája foglalja el. Ez a stadium a voltaképpeni ,,pseudotumor”. Később másodlagos haemorrhagiák és exsudatiók tarkíthatják a képet. A degeneratio disciformis maculae luteae elnevezést először Oeller alkalmazta 1903-ban megjelent atlasában. A kórkép részletes leírását 11 eset ismertetése kapcsán Kuhnt és Junius adta 1926-ban megjelent monográfiájában. Sautter és Utermann szerint a folyamat a pigment-hám savós leválásával kezdődik, ez pedig az erek falának senilis elváltozása kapcsán beálló diffusioromlásnak tulajdonítható. Az „insudatum” szervülése kapcsán keletkezik az ún. pseudotumor, amely képének specificitását a macula sajátságos táplálkozási viszonyaiban kell keresnünk. A másik forma szerinte a sclerotikus subretinalis vérzés a maculában, a melanomához való nagyfokú hasonlatosságával tűnik ki. Az elkülönítés néha egyenesen lehetetlen. A statisztika sem segít, mert a melanomák 60%-a is a hátsó póluson foglal helyet. Értékelhető elkülönítő jelnek tartja, ha egyéb sclerotikus elváltozás is észlelhető a funduson. A retinába és elé áttörő vérzések is pseudotumor mellett szólnak, bár ezek a melanomát is övezhetik, mint pl. Nónay esetében. A várakozás, mely a kérdés eldöntéséhez nagyban hozzájárul, a számos hátsó ciliaris eret figyelembe véve nagy veszélyt rejt magában az áttörés szempontjából. Slezák cáfolja, hogy a disciformis degeneratio mindig subretinalis folyadékkilépéssel kezdődik. Főleg a szemfenéki réslámpa képre épít a diff.-diagnosisban, és három fő megjelenési alakot ismer: 1. retinalis, 2. chorioidealis, 3. chorioretinalis forma. Szerinte a melanomára a körülírt subpigmentepithelialis oedema és az epichorioidealis, valamint intraretinalis proliferatio emlékeztet megtévesztően. Hangsúlyozza egyéb degeneratív elváltozások, mint retinitis circinata, capillarosis gócocskák, drusenek társulásának fontosságát. A szemfenéki réses fény képe szerinte a Bruch-hártyán áttört tumornál megtörik, ellentétben a subretinalis transsudatum szélének fokozatos emelkedésével. Már kifejlődött pseudotumornál inkább a felszín egyenetlensége a kórjelző. Elwyn könyvében azt írja, hogy először vesiculák megjelenése észlelhető a Bruch-hártya és a pigment-hám között. Ezek hamar transsudatummá folynak össze és megindul a pigment-sejtek proliferatio ja is. J. D. M. Gass 1967-es kimerítő monographiájában a klinikopathologiai történések sorrendjében a következő stádiumokra tagolja a disciformis leválást: 1. Senilis chorioidealis maculadegeneratio, általunk jobban ismert néven „száraz typusú” senilis maculadegeneratio, vagy ún. praedisciformis stadium. Jellemzője pigment-ziláltság, reflex-csökkenés, sárgás depositumok jelenléte a maculában. Oka az elsődleges degeneratio a choriocapillarisban, lamina vitreában és pigmentepithelben. Eosinophil, PAS pozitív anyagok rakódnak le a pigment-hám alatt, melyek szemölcsszerű klinikai megnyilvánulása a drusenképződés. Ezek az adhaesiót csökkentve disponálnak a leválásra. Már előbb is 151
