Szemészet, 1969 (106. évfolyam, 1-4. szám)
1969-05-01 / 2. szám
a jórészt hasonló pathologiás elváltozásokat mutató kórképekben a következőket találta: a retina részéről cvstoid degeneratio, gliosis, esetenként retinitis circinata képe. Pigmentepithel részéről degeneratio, proliferatio, fibroblastikus metaplasia, drusenformatiók, lipoid degeneratio. Lamina vitrea részéről megvastagodás és hyalinisatio, szemcsézettség, fibrillaris felrostozódás, meszesedés, repedések. A choriocapillarisban intercapillaris fibrosis, atrophia, obliteratio. Fehér és Valu a lamina vitrea rétegeinek polarisatiós optikai megfigyelését közölték. A collagen és rugalmas rostokon kívül ezüst impregnatióvaí kimutatható finom, collagen természetű fibrillumokat találtak, melyek részben az alaplemezzel párhuzamosan rendeződtek, részben arra merőlegesen futva összefüggtek a choriocapillaris kötőszövetével. Tarkkanen és Vannas idős beteget enucleáltak tumor miatt, akinek mellékesen senilis maculadegeneratiója is volt. Elektronmikroszkóposán a Bruch-hártyát vizsgálva azt találták, hogy a pigmentepithelnek a basalis membránja megvastagodott, egyenetlen volt, a belső collagen rétegben sok apró densitás tömörült. A többi réteg megfelelt a hasonló korban leírtnak. A pigmenthám elfajulását a pigment részleges eltűnése, a sejtek világosabbá válása, a kontúrok elmosódottsága, az alak szabálytalanná válása, vacuolák fellépése jelzi. Hervouet különbséget tesz a pigmentepithel eredeti helyén és a leválás alatti subretinalis folyadékban bekövetkező elfajulás között. Utóbbi saját és mások megfigyelései szerint hamarább és nagyobb fokú elváltozáshoz vezet, elsősorban proiiferatióhoz. Otto E. Lund öregkori arteriosclerosis kapcsán végzett részletes retinalis és érhártya érvizsgálataiban leszögezte, hogy a chorioidea sclerotikus érelváltozásai elsősorban a hátsó pólus táján kifejezettek. Inkább az érfalak fibrosisát találta, ritkábban a hyalinosis névvel jellemzett homogén érfalmegvastagodást, amely jelentős lumen-beszűküléshez vezethet. Szabályként fogadja el, hogy az erős érhártya-sclerosis mindig a retinalis erek sclerosisával jár, de a correlatio megfordítva nem abszolút érvényű. Radnót és Lovas elektronmikroszkópos vizsgálatai megerősítették azt a feltételezést, hogy az érhártya és a centrális retina-erek capillarisainak szerkezete különböző. A choriocapillarisok lumene nagyobb, endotheljük vékony és benne számos nyílás van. Ilyen typusú hajszálerek vannak a májban, vesében, endocrin szervekben. A centrális retina-erek capillarisainak lumene szűkebb, endotheljük vastagabb, a sejteknek kesztyűujjszerű nyúlványaik vannak, nem fenestráltak. Ilyen jellegű hajszálerek (ún. „muscularis typus”) találhatók a tüdőben, izmokban, agyban. A két rendszer közötti morphologiai különbség jelzi, hogy működésük is eltérő lehet. A choriocapillarisban a keringés valószínűleg lassúbb. A choriocapillaris, Bruch-hártya, pigmenthám pathoíogiás elváltozásai egymással összefüggésben, különböző okokból létrejőve (senilis degeneratio, heredodeg. factor, toxin, allergia, rendszerbetegség) okai a neuroepithel disciformis leválásának. Thomann szerint a disciformis „maculopathiák” pathogenesisében egyik fontos tényező a choriocapillaris sclerosisa, másik a Bruch-hártya és pigmentepithel degeneratív elváltozásai. Ezen kórképen belüli különböző aetiologiájú megjelenési formák Gass, Thomann szerint : senilis, praesenilis disciformis macula-leválás, myop disciformis leválás (Fuchs), retinitis centralis serosa, helyesebben focalis exsudativ chorioidopathia, angioid streaks, heredodegeneratio, neoplasma, trauma kapcsán létrejövő disciformis elváltozások. 150
