Szemészet, 1969 (106. évfolyam, 1-4. szám)
1969-05-01 / 2. szám
mint a szemészeti elváltozások között milyen összefüggés mutatható ki, valamint arra, hogy az eredményes kezelést követő remissióban az előzőleg meglevő szemészeti elváltozások visszafejlődnek-e, és ha igen, milyen mértékben. A betegek szemészeti vizsgálata a visusra, fundusra és látótérre is kiterjedt. Betegeinket klinikai és haematologiai statusuk alapján exacerbatiós és remissiós stádiumban levőkre osztottuk be. Exacerbatio alatt a betegség typusos tünetekben jelentkező formáját értjük, melyhez a betegségre jellemző hyperplasiás csontvelőkép (fokozott erythro-, és myelopoesis, megakaryocytosis) és a splenomegalia valamint a hepatomegalia tünetek mellett az volt szükséges, hogy a betegek vvt. száma elérje vagy meghaladja az 5,5— 6,0 milliót, a fehérvérsejtszám 8—10 000, a thrombocyta szám 300 — 350 000 legyen. A betegeket radiophosphor (P32) th.-ban részesítettük, általában 0,1 mCJtestsúly kilogramm dosisban intravénásán. A therapia hatására létrejött remissióban a panaszok (fejfájás, szédülés, bőrviszketés, stenocardiás fájdalmak) megszűntek, a csontvelő és a peripheriás vérkép normalizálódott, a hepato-splenomegalia rendszerint visszafejlődött vagy nagymértékben csökkent. 1. ábra 2. ábra Eredményeink A 45 beteget a szemészeti status alapján négy csoportba osztottuk. Az 7. csoportba soroltuk azokat a betegeket, akiknél szemészeti elváltozást nem találtunk. A II. csoportba tartoztak azok, akiknél jelzett, de typusos értüneteket lehetett kimutatni (a vénák kifejezett tágulata és sötétebb színe). Alii. csoportba tartozó betegeknél az értünetek erősen kifejezettek voltak, a vénák tágassága mellett az artériák kisfoké tágulata, a szemfenék erősen sötét színe és a papilla enyhe vagy kif. hyperaemiája volt jellemző. (1., 2. ábra). A IV. csoportba azt a 6 beteget soroltuk, akiknél a fentieken kívül más elváltozást is találtunk. Megbeszélés I. csoport: E csoportba 8 beteget soroltunk. Ezek közül 4 remissiós volt. A 4 exacerbatiós beteg közül 3-nál a betegség 1—2 hónap óta áll fenn, és emiatt még kifejezett értünetek nem fejlődhettek ki, míg a 4. beteg életkorát tekintve fiatal (27 év). II. csoport: Az ebbe a csoportba sorolt 9 beteg közül 4 remissiós, azonban ezeknél a betegség hosszú ideje áll fent (3, 7,10, ill. 11 év), és, emiatt — bár ezek a betegek haematologiai statusa rendeződött — a szemfenéken kifejlődött érelváltozások teljes regressiója nem következett be. Az 5 exacerbatiós beteg közül 1 friss megbetegedés, 1 fiatal (31 év), 3 betegnél pedig a betegség viszonylag rövid ideje áll fenn (1—3 év), emiatt, bár a tünetek typusosak, de enyhe fokban jelentkeznek. A III. csoportba sorolt 21 betegnél, akik valamennyien exacerbatiós stádiumban vannak, a betegségre jellemző értünetek kifejezettek, typusosak, emellett 140
