Szemészet, 1969 (106. évfolyam, 1-4. szám)
1969-05-01 / 2. szám
az esetek nagy részében az érelváltozásokon kívül enyhe vagy kifejezettebb mértékben a papilla hvperaemia is megtalálható volt. Az e csoportba sorolt betegek átlagos életkora 57 év, szemben az I. csop. 45, és a II. csop. 50 éves átlag életkorával. A vvt. szám átlagban 7 millió volt, ami az előző csoport átlagánál 1 millióval több. A IV. csoportba azt a 6 beteget soroltuk, akiknél a fenti súlyos érelváltozásokon kívül más, a betegséggel összefüggő elváltozást is találtunk. Két betegnél súlyos és évek óta tartó hypertonia betegség állt fenn (2001120, ill. 190/90 Hgmm) s így a szemfenéki képben typusos P. V.-re jellemző érelváltozásokon kívül az e betegségre jellemző retinopathiát is megtaláltunk. A másik négy beteg közül két esetben kétoldali oedema papillaet találtunk, paripapillaris és a kis erek menti apró tócsás vérzésekkel, egy esetben nagy kiterjedésű, többszörös tócsás vérzéseket láttunk, melyek főleg a papilla körül helyezkednek el, míg egy betegünknél a Nagy által észlelt, körülírt többszörös venatágulatot találtuk. A kezelés hatására bekövetkezett remissióban a vérzések felszívódtak, az oedema papillae fokozatosan megszűnt, s a betegek visus-romlás nélkül gyógyultak. Ami a betegség és a szemészeti elváltozások közötti összefüggést illeti, arról a következőket mondhatjuk: 16 esetben volt módunk egy-egy beteget az ismételt vizsgálat során úgy észlelni, hogy közben betegségében változás következett be. A 16 beteg közül 9 esetben az exacerbatio idején észlelt elváltozások a sikeres gyógykezelést követő remissióban részben vagy teljesen visszafejlődtek.' öt betegnél, bár állapotuk lényegesen javult, nem javult a szemészeti status. Ennek okát abban látjuk, hogy e betegek közül négynek a betegsége több mint 6 éve áll fenn, s így a már kialakult elváltozások —- elsősorban a vénák tágulata — irreversibilissé vált. Két másik betegünknél, akiket előzőleg remissiós stádiumban vizsgáltunk, az ezt követő exacerbatio idején — belgyógyászati állapotukkal egy időben — szemészeti elváltozásaik is súlyosbodtak. A fentiek alapján vizsgálatainkat a következőkben összegezhetjük: Előrehaladott és klinikailag typusos P. F.-s betegeken jellegzetes más betegség okozta értünetektől jól elkülöníthető elváltozások mutathatók ki. Mint az a viszonylag nagy beteganyag hosszabb ideig tartó megfigyelése alapján kiderült, szoros összefüggés mutatható ki a szemészeti elváltozások súlyossága, valamint a betegség lefolyása között, amennyiben hosszabb fennállás esetén és súlyosabb haematologiai elváltozáskor a szemészeti tünetek is súlyosabbak, míg az eredményes kezelés során azok vagy részben, vagy teljesen visszafejlődhetnek. Összefoglalás A szerzők rövid irodalmi összefoglalás után 45 P. V.-s betegük kapcsán ismertetik a betegség szemészeti tüneteit. A szemtünetek súlyossága és a betegség lefolyása között szoros összefüggést tudtak kimutatni. Betegeik radiophosphor (P32) kezelése után bekövetkező remissióban az előzőleg typusos szemészeti elváltozások részben vagy teljesen visszafejlődtek. IRODALOM. 1. Abramov M. 0. : Klinicseszkaja cytologie. Medgir. Moszkva, 1962 117. — 2. Altenberger S. : Laesions in the eye fundus in Polycythaemia, rubra vera. Klin oczna 30, 3, 1960. zit. Zbl. ges. Ophth. 80, 63, 1960. — 3. Baquis E. : Über pathologische Anatomie und Pathogenese der Cyanosis retinae. Graefes Arch. Ophth. 68, 177, 1908. — 4. Behr C. : Das Wesen der Augenveränderungen bei Polyzithemie. Klin. Mbl. Augenhk. 49, 672, 1911. — 5. Cuvin E., N. Jonescu, und H. Georgescu : Augen Veränderungen. Bei bösartigen Blutkrankheiten. Oftalmologia (Bucaresti) 4, 97, 1960. — 6. Dameshek W. : The treatment of polycythaemia vera. Blood 10, 655, 1955. — 7. Demidova A. V.: Erythraemi. Kand. dissz. Moszkva. 1959. — 8. Drew J. H., and Granit F. C.: Polycythaemia as a Neurosurgical Problem. Arch. Neurol, and Psychiatr. 54. 25, 1945. — 141
