Szemészet, 1969 (106. évfolyam, 1-4. szám)

1969-05-01 / 2. szám

okoz zugi blokádot, glaucomát, sem iris-atrophiát. A ruganyos huroklábak 0,5 mm-es túlméretezést kiegyenlítenek. Állatkísérleteim (1958—1960) saját készítésű Dannheimlencsékkel és csillag alakú pupillaris lencsékkel szintén az előbbi typus alkalmazhatósága mellett szóltak (Galli).

A Dannheim-féle műlencse lencséje polymethylmethaerylat, lába 0,1 mm vastagságú polyamid szál. A lencse átmérője 5 mm, vastagsága 0,5 mm, összsúlya 0,011 g. Az acrylat törésmutatója 1,49, kellően több, mint a csarnokvízé és üvegtesté: 1,836. Dioptria-értéke egy +10 D. sph szemüveglencsével aequivalens esetben 12 mm-es d távolság mellett a levegőhöz viszonyítva -f 52 D, amely a esarnokvízben + 17,5 D-nak felel meg.

A monomertől teljesen mentes polymethylmethaerylat a szövetekre teljesen közömbös, a szövettenyészeteknek sem árt (Gaillard, Debrunner, Rintelen és Saubermann, Ashton, és Choyce). A polyamiddal szemben sokan bizalmatlanok (Velhagen, Emmrieh, Choyce, Reiser), mert lebomlásától tartanak. A polyamid óriás-molekula H-hídjai és CO —NH peptid kötései érzékeny pontok. Auber és Antal könyvében azt találjuk, hogy a hidrogén-kötéseket polaris oldószerek és aromás hidroxil-csoportot tartalmazó vegyületek (salicyl, resorcin) megbontják. Ugyanakkor azt is olvashatjuk benne, hogy a polyamidpk 11,0,-vei szemben resistensek, holott ez is polaris oldószer. A nylonnak (polyamid) vízben való oldódása szerintünk kétséges. Hornauer kísérletei szerint a polyamidot szöveti proteázok lebontják, és számítása szerint 2 — 3 év alatt felszívódik. Ennek ellenére a polyamid szál a szem csarnokában nem 3, de 6 óv múlva sem veszít vastagságából a saját tapasztalásunk szerint. A 4 év után explantált műlencse polyamid lába változatlan (1. kép). Tény, hogy különböző polyamid fajták léteznek. A gyomor és bél

fermentjei nem tudják a polyamidot feloldani. A polyamid resistens híg savakkal, lúgokkal, hidrogénperoxiddal, alkohollal szemben és kopási ellenállása túltesz a fémekén. (Polyamid fogaskerekek, csapágyak, dörzsgyűrűk, szíjak vannak.) A műanyagfonalas lagophthalmus ellenes műtétemmel kapcsolatban is tapasztaltuk, hogy a damyl szál (polyamid fajta) évek múlva változatlanul megtalálható a szemhéjban és nem veszi körül semmiféle granulatiós szövet, könnyen húzható a szövetek között. Azt sem szabad szem elől téveszteni, hogy ha a lebomlást súlycsökkenésből akarjuk kimutatni, a polyamidoknak 4— 11 %-os vízfelvevő képességük van, továbbá szakítási szilárdságuk is változik száraz és nedves állapotban. A polyamid depolimerisatio tehát igen lassú folyamat, lehet és Anstett szerint ártalmatlan, nem mérgező. Az acrylat is nyomokban felszívódik, Oppenheimer radioaktív szénnel végzett vizsgálatai szerint. Choyce fél a kétféle anyag — polyamid és acrylat — egyesítésénél a szétválástól. A műlencse ilyen hibája eseteinknél eddig nem fordult elő, az irodalomban 1 ilyen esetről tudósít Holland 3 évi hordás után. Nyilvánvalóan ez gyártási hiba lehetett, hiszen más esetben 6 év alatt sem bomlik fel az összeköttetés.

A Dannheim typusú lencsét mások is alkalmazták és általában nagyon jó eredményt értek el vele (Sommer, Barraquer, Lieb és Du Pont Guerry, Wegner, Sautter, Küper, Budde, Holland). Vanysek és Kvapilíková azonban 15-ből 5 esetben észlelt keratopathiát. Összesen 14 cornea dystrophia miatt végrehajtott Dannheim-lencse explantatióról értesültünk a közleményekből és kettőt explantáltak tartós uveitis miatt mintegy 220 esetből. Ebből azonban még nem vonhatunk le következtetést, mert több közlemény megjelenésekor a megfigyelési idő még rövid volt. (Kivétel Holland, Budde, Vané/sok és Kvapilíková, akik már 5 éves megfigyelésről számolnak be.)

Epstein, majd Binkhorst egy újabb műlencsefajtát vezetett be a gyakorlatba, a pupillaris lovaglólencsét. A Binkhorst-íéle műlencse két polyamid tartóhurka közrefogja az irist. Ennek előnye, hogy nem ér a csarnokzughoz, nem függ a csarnokzug-átmérőtől, amelyet nehéz meghatározni. Binkhorst nem észlelt vele kapcsolatban cornea dystro-1. kép. Két Dannheim-lencse polyamid tartóhuroklábának végrésze. A bal oldali műlencse 4 évig állt benzalkoniumklorid oldatban, szemben sohasem volt. A jobb oldali műlencse 4 évig volt a 4. sz. esetünk szemcsarnokában. A polyamid tartóhurok vastagságában nincs különbség a csarnokzugban támaszkodó részen sem. (Harántul elhelyezkedő finom vonalak valamennyi szárazon és nedvesen tartott nylon-fonál féleségen találhatók, ha sötét alap felett felülről lengelyirán yú megvilágítást alkalmazunk.)

116