Szemészet, 1969 (106. évfolyam, 1-4. szám)
1969-05-01 / 2. szám
Szemészet 1969. 106. 115—126. Miskolc városi Tanács „Semmelweis” Kórháza (igazgató : Galambos László) Szemészeti Osztályának (főorvos : Galli Lóránt) közleménye Műlencsebeültetés a sérüléses szürkehályog műtété után GALLI L Ö R A N T és WIESNER KATALIN A hályogműtét rohamos fejlődése mellett nem maradtak el azok a kutatások, amelyek az aphakiás állapot nehézségeinek a megoldására vonatkoznak. A monocularis aphakia 25—33%-os aniseiconia miatt szemüveggel nem javítható. A szemész sajnos igen gyakran találkozik ezzel a kérdéssel, amely napjainkban még egyáltalában nem tekinthető megoldottnak. A contact-szemüveg a monocularis aphakiánál nem jelent abszolút megoldást, mert a scleralis forma viselhetősége korlátozott (Györjjy, Dixon), az aphakiát korrigáló cornealis úszólencse pedig könnyen félrecsúszhat az astigmiás corneáról (Gordon). A seb-astigmia viszont gyakori. A legfőbb hiba az, hogy eontact-szemüveggel is marad még 5 — 10%-os aniseiconia (Sachsenweger, Choyce), s valószínűleg ezért van az, hogy a contact-lencsét viselő aphakiásoknál gyakran centrális supressio lép fel. így diplopia ugyan nincs, de binocularis látás sincs (Györffy), sőt az esetek felében a contact-lencse viselése ellenére strabismus divergens keletkezik diplopiával (Maguard, Hugonnier- Clayette, Hugonnier et Bourelly). A Wichterle, Lim és Dreifus-féle flexibilis, gei cornealis contact-lencsével Vesper szerint 38 monocularis aphakiás közül csak 3-nak volt 6 hónapi viselés után binocularis látása. A gél contact-lencse eltávolítása a corneáról a jó tapadás miatt nehézkes, erosióhoz vezethet, nem tökéletes az optikája, astigmiát nem korrigál, gombásodhat, kiszáradása a szélben zsugorodáshoz vezet (Györffy). A contactlencse Choyce szerint félmegoldás, Gasteiger szerint gyakran nem érhető el vele a kívánt binocularis látás. A legtöbb monocularis aphakiás nem hord contact-szemüveget és így az aphakiás szem kancsallá, sőt gyerekeknél amblyoppá válhat a nemhasználat következtében. A kérdésnek más módon való megoldását — a műlencsebeültetést — először Ridley kísérelte meg. О az acrylat-lencsét még a szemlencse eredeti helyére, a pupilla mögé helyezte. A műtét feltétele volt a hátsó lencsetok megtartása, esetleges bemetszés mellett. Bár az implantatiót néha súlyos gyulladás, massiv exsudatio és occlusiós hártyaképződés követte és észlelték a lencse kötőszövetes betokolódását is, nem ezekért a kiküszöbölhető hibákért, hanem a viszonylag gyakori luxatio, subluxatio, glaucoma secundarium és ablatio retinae miatt kellett ennek a typusnak az alkalmazásával felhagyni. A cataracta sec. megoldása is igen nehéz feladat Ridley-fé\e lencsénél (Ridley, Miller, Jonkers, Smith, Bietti, Saubermann, Rintelen és Saubermann, Reese és Hamdi, Binkhorst, Tassman). Az 50-es években egyszerre többen is ajánlották az elülső csarnokba helyezett műlencsét (Strampelli, Bietti, Apollonio, Schreck, Scharf, Baron). Az általuk alkalmazott műlencséknek különböző, merev acrylat-tartószerkezete volt, mely a csarnokzugba támaszkodott. A kezdeti eredmények igen biztatóak voltak, majd kiderült, hogy 1 — 5 évi zavartalan hordás után az eseteknek kb. 8 —30%-ában, sőt Strampelli 7 éves eseteinek 2/3-ában cornea dystrophia keletkezik, és viszonylag gyakori a glaucoma sec. (1 — 5%). Utóbbi az esetek egy részében chr. iridocyclitisse1 kapcsolatos. Ezek miatt explantálni kell, s ha ez idejében megtörténik az esetek egy részében a cornea dystrophia visszafejlődik és az eredeti állapot helyreáll (Strampelli, Barraquer, Schreck, Gasteiger Binkhorst, Choyce, Reiser, Kiiper, Böger). Még ki sem derült a merev lábú elülsőcsarnoklencsék fent említett hátránya, amikor Dannheim a műlencse rögzítés lényeges újításaként bevezette a ruganyos műanyagfonálhurok tartószerkezetet, melynek a csarnokzugra gyakorolt nyomása sokkal kisebb. A Dannheim-lencse biconvex, anyagán a szélek közelében haladnak át a fonalak. A Lieb cs Du Pont Guerry-féle módosításnál a supramid-(polyamid)hurok a műlencse szélén levő árokban van fixálva, így nagyobb az optikai rész. A magam részéről eddig kizárólag ezt az utóbbi műlencse typust alkalmaztam embereken. Azért választottam ezt még 1958-ban, mert előnyei a merevlábú műlencsékkel szemben nyilvánvalóak: rendkívül könnyű, a huroklábak hajlékonysága folytán kisebb cornea seben át atraumatikusan lehet behelyezni, ami a postoperativ gyulladásra és a corneára nézve döntő fontosságú. A tartóhurkok a csarnokzugba a corneától messzebb, mélyen behatolnak, a trabeculumon támaszkodhatnak. A támaszkodó rész olyan kicsi és vékony, hogy nem 115
