Szemészet, 1969 (106. évfolyam, 1-4. szám)

1969-05-01 / 2. szám

bizonyos körülmények közt ez a fénytörési rendellenesség is degenerati v stigmaként értékelhető. A myopiának ilyen vonatkozása köztudottabb. Ismeretes az is, hogy a koraszülöttség (illetve alacsony születési súly) gyakori idegrendszeri- és különböző szemtünetekre (McDonald), így pl. myopiára (Weckers és rntsai) és anisometropiára (Sebestyén és mtsai) hajlamosít. Az idióták általunk ismertetett csoportja tehát refractio szempontjából is eltér a G- trisomia syndromától, melynél inkább rövidlátás fordul elő, bár ennek százalékos arányáról, illetve e betegségre jellemző voltáról megoszlanak a vélemények (Woillez ésDansaut, Cagianut, Guillaumat és mtsai stb.). Siebeck 20%-ban észlelt Down-kórban myopiás retinadegeneratiót, és csak4%-ban talált ilyen elváltozást a többi agykárosodot t gyermeknél. Mi 6%-ban észleltünk fundus myopicust. Nincs adatunk arra nézve, hogy idiótáknál mi a refractiós eltérések oka. Gyakoribb a cornea-átmérő rendellenes mérete (Siebeck). A refractióban szerepet játszik a szem, illetve az orbita nagysága is. Ismeretesek mikrophthalmusszal — tehát elvben hypermetrop fénytöréssel járó —rendszerbetegségek (pl. a Dj-trisomia syndroma). A csontos orbita pl. rachitises megnvúltsága tengelv-myopia alapja lehet. A Down-kóros betegek orbitája lapos (Loepp és Lorenz), de az exophthalamusos jellegű szemek itt

l/а ábra. Refractiós megoszlás normalis körülmények közt,

is axis-myopia mellett szólnak. Beteganyagunkban sem tudjuk indokolni a refractio eltolódását. Bár kis fej kis szemüreggel és kis bulbusszal járhat, az igen gyakori mikrocephal eset közt azonos arányban találtunk rövid- és túllátást.

Ad 2. Szemmozgászavarok. Dementiával járó juvenilis kórképeknél a leggyakoribb szemtünet a mozgászavar. Beteganyagunkban: 35%; nagyjából egyező a Little-kórnál tapasztalt adatokkal (1. Guillaumat—Morax—Offret), bár betegeink nem kizárólag infantilis cerebroparetikus gyermekek. 17%-ban

104