Szemészet, 1968 (105. évfolyam, 1-4. szám)
1968-06-01 / 1-2. szám
A „diabeteses” érbántalom korai kezdetére utal, hogy potentialis és latens diabetesben egyaránt felismerhetők érműködési zavarok is, ilyen pl. a pulsus gyorsaságának megváltozása (Pulsus Wave Velocity). A különböző érterületek mikroangiopathia diabeticája más és más következményekhez vezet. Nemcsak a vastagerek esetleg gangraenát is okozó diabeteses betegségét, de a polyneuropathia diabeticát is igyekeznek erre az alapvető pathologiai egységre visszavezetni. Az utóbbi elmélet a neurológiai tünetekért a vasa nervorum kisérterületét teszi felelőssé. Bár Joslin véleménye szerint a jól kezelt cukorbetegség későbben vezet érelváltozásokhoz, következetes párhuzamosság az angiopathia és az anyagcsere elváltozások súlyossága között biztosan nincs. (Nem is említve azokat a korai elváltozásokat, amelyek már diabeteses betegek rokonain is significans gyakorisággal mutathatók ki.) Fennáll tehát a lehetőség, hogy az érbetegség és az anyagcserebaj együtt öröklődik, sőt elvileg az érbántalom koraibb volta sem zárható ki. Fontos azonban azt is tudni, hogy a nagyszámú adat (kísérleti, állati diabetes, spontan állati diabetes, és legújabban a kifejezetten pancreas eredetű emberi diabetes vizsgálatában) amellett szól, hogy mégis az adequat inzulin hiánya lenne pl. a jellegzetes veseelváltozás oka. Cukorbetegek retinalis érelváltozásai sajnos nemritkán vezetnek visus-romláshoz és a látás elvesztéséhez. A szemészorvossal történő collaboratio ettől eltekintve is nélkülözhetetlen a belgyógyász számát: 1. A fundus és talán még inkább a conjunctiva ereinek megfigyelése segíti a kezelés hatásosságának megítélésében. A vércukor és vizeletcukor eredmények, a testsúly mérés, sőt a serum zsír-fractio vizsgálata még mindig nem elegendő alap a helyes kezelésmód kiválasztására, hiszen a cél az érelváltozások megelőzése vagy legalább kezelése lenne. 2. „Belgyógyászati” módszerrel egyetlen terület az angiopathia megfigyelésére a fundus vizsgálat és a conjunctiva ereinek bioscopiája. BROOSEB GÁBOR A gyakorló szemorvos az angiopathia korai jeleinek felfedésével komoly segítséget nyújthat a diabetologus számára. Az elváltozások befolyásolására ebben az időben még több remény van, mint a retinopathia kifejlődése után. Az angiopathia vizsgálatára a magunk gyakorlatában a réslámpa, szemfenéktükrözés (esetenként fundus-réslámpázás) és a fluorescein angiographia szolgál. A conjunctiva vizsgálatánál a korai jeleket rendszerint a limbus melletti capillaris-hálózat azon részén találjuk, amely a nyitott szemrés területébe esik. Ellentétben az irodalomban előforduló nézetekkel, hogy csak a szemhéjak által takart conjunctiva érelváltozásai értékelhetőek, tapasztalatunk szerint éppen a nagyobb fény- és hőártalmaknak kitett, tehát fokozott átáramlású érterületek jelzik elsőnek a kórfolyamat tüneteit. A venolák teltsége, szabálytalan tágulata, hurkolódása már jelzi, a jellegzetes kerek aneurvsmákkal együtt pedig bizonyítja az angiopathia jelenlétét. Megfelelő gyakorlattal a specifikus elváltozások jól elkülöníthetők sclerotikus vagy hypertoniás eredetű érelváltozásoktól. Ha a diabetes az előbb említett kórképekkel szövődött, úgy jellegzetes polymorph képet kapunk a kisereken is, amit a meglevő életkor, az intraocularis és az intravasalis nyomásértékek is befolyásolnak. A szemcsés áramlás jelenlétét vizsgálataink során külön nem értékeljük, hacsak az feltűnő mértékben nem fokozott. A conjunctiva kerek aneurysmáinak megjelenésekor a retina-erek esetleges lárváit elváltozásait szemtükrözéssel, majd fluorescein fotográfia segítségével igyekszünk kimutatni. 154
