Szemészet, 1968 (105. évfolyam, 1-4. szám)

1968-06-01 / 1-2. szám

A szemtükrözés során a legkorábbi elváltozásokat általában a perimacularis kis erekben, illetve a peripapillaris microcapillaris hálózatban szoktuk megta­lálni. A sokszor alig felfedezhető, kis aneurysmák pontos megfigyelésére a szem­­fenéki réslámpa-vizsgálat komoly segítséget jelent. Ha pozitív conjunctivalis tünetek mellett negatív a szemfenéki kép, igénybe vesszük a fluorescein angiographiát. Az eljárás segítségével normál viszonyok között: — az időfactor figyelembevételével tanulmányozhatjuk az átáramlás adatait — következtethetünk a vérellátás milyenségére, mikroangiopathia jelenlétében: — szemtükörrel néha fel nem fedezhető aneurysmák, értágulatok, érelzáró­dások és érújdonképződések megjelenését észlelhetjük. — az érfalak permeabilitas-fokozódásának jelenlétét és mértékét figyelhet­jük meg. Az elkészült felvételek a szemfenéki érrendszer működését és kóros elválto­zásait általában első látásra is jól jellemzik. A mikroangiopathia korai jeleit azonban néha csak gondos tanulmányozás után (lehetőleg felnagyított vagy ki­vetített képen) fogjuk megtalálni. A megtalált aneurysmák vagy más érelválto­zások a fluorescein kép alapján localizálhatók s rövidebb-hosszabb idő múltán szemtükörrel is észlelhetővé válnak. Az angiographiás felvételen észlelt kóros jelenségek nagysága, száma és elhe­lyezkedése nemcsak korai diagnosist tesz lehetővé, hanem kórjóslat szempont­jából is fontos. Az egyes érterületeken lezajló folyamatokat, a permeabilitas­­fokozódás jelenlétét a fluorescein feltöltéses kép pontosan jellemzi. A sorozat­felvételek időkülönbségeinek figyelembevételével a kórosan megváltozott ke­ringési viszonyokat jól értékelhetjük. Az elmondottakkal röviden ismertettük diabetes-gondozó munkánk néhány gyakorlati vonását, a korai értünetek kimutatására. Észleléseink során a fen­tiekben említett érterületeken láttuk a legkorábbi és legnagyobb számú angio­­pathiás jelet. Ha ezekre a jelenségekre szemorvosi vizsgálataink során figye­lünk, számos esetben fedezhetjük fel az esetleg latensen maradt diabetes első értüneteit. g All János A steroidok helyét a diabeteses retinopathia therápiájában csak sok és gyak­ran ellentétes adat birtokában határozhatjuk meg. Bollet és mtsai szerint 15—20 mg prednisolon néhány heti adagolás után átmeneti diabetest okozhat. Conn praediabetesnek tartja azokat az eseteket, ahol glykocorticoidok adására a vércukorgörbe diabetoiddá válik. Magyar szerint 45 év alatt ez a lelet diagnosztikus értékű. Heni azt észlelte, hogy a diabetes a glykocorticoidok nagy adagjára már az első 24h-ban romlik. Becker úgy véli, hogy a diabeteses anyagcserezavar önmagában nem vezetne reti­­nopathiához, ha nem volna emelkedett az ACTH termelés. Az említett néhány kiragadott adat is bizonyítja, hogy a steroidok a diabe­­tesre károsan hatnak. Ezzel szemben kedvezően befolyásolják a retinopathia egyes tüneteit: fokozzák a capillaris resistenciát, csökkentik az érfragilitást; jelentős mértékben gyorsítják a vérzések felszívódását és ezáltal gátolják a proliferatiók kifejlődését. Gelin említi, hogy thrombocytopenia esetén a vérzések már a thrombocvta-155

Next

/
Thumbnails
Contents