Szemészet, 1968 (105. évfolyam, 1-4. szám)

1968-06-01 / 1-2. szám

KEREKASZTAL KONFERENCIA

Megnyitja: KUKÁN FERENC Vitavezető: WEINSTEIN PÁL

BARIA IMRE

A diabeteses angiopathia a belgyógyászt több szempontból érdekli, egyrészt az érrendszer bántalma a cukorbaj leggyakoribb szövődménye, másrészt az utóbbi időben a mikroangiopathiás esetek száma lényegesen emelkedett, a therapiás eredmény viszont rendkívül szerény. A capillaropathia a szemen és a vesén gyakran együtt jelentkezik a coronariák és az alsó végtagok arteriosclerosisával. A kétféle érmegbetegedés nemcsak a localisatio, hanem a szövettani elváltozás alapján is különbözik egymástól. Retinopathia többnyire hosszabb idő óta fennálló cukorbajhoz társul. Fiatalokon, súlyos megbetegedésben és rosszul beállított, fegyelmezetlen betegen korábban lép fel. Bizonyító adatokkal arra vonatkozólag nem rendelkezünk, hogy az insulin és az oralis antidiabeticumok elősegítik a retinopathia kifejlődését, ennek a magyarázatát inkább abban kereshetjük, hogy a cukorbetegek élettartama meghosszabbodott.

A retinopathia diabetica okát és kórszármazását ma sem ismerjük. A therapia is nyílt kérdés. Miután elhanyagolt cukorbajban nemcsak gyakrabban, hanem korábban is jelentkezik a retinopathia, ezért fontos a tolerantia helyes megállapítása, a beteg irányítása és ellenőrzése. A vitamin-kezelés nem vált be. A hvpophysis-mellékvese szerepét a klinikum nem igazolta. A mellékvesék exstirpatio ja után a retinopathia nem vagy alig változik. A hypophysis diabetogen hatásának a kiiktatása röntgenbesugárzással, izotóp implantatióval vagy hypophysectomiával ugyancsak nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket. A testosteron készítmények, így Nerobolil hatására a folyamat gyakran megnyugszik, a progressio meglassul. Miután a retinán vérzések mutathatók ki, felveti a kérdést, hogy a retinopathia pathogenesisében nem játszhat-e szerepet a localisan fokozott fibrinolysis, ezért javasolja az antifibrinolytikus kezelés kipróbálását epsilon aminocapronsavval vagy PAMBÁ-val.

BIKICH GYÖRGY

Az óriási elterjedésű és nagy jelentőségű cukorbetegség az Egyesült Államokban már évekkel ezelőtt a 7. halálokként szerepelt — napjainkban gyakorlatilag nem vezet coma-halálhoz. Jelentőségét a cukorbetegek nemritkán súlyos következményű érbántalmai okozzák.

Az uralkodó dualista felfogás szerint a diabetesesek korai és súlyosabb formában jelentkező arteriosclerosisa mellett speciális diabeteses elváltozások mutatkoznak különböző érterületekben (szem, vese, coronariák, bőrerek stb.). A jellegzetes diabeteses érbántalom anatómiai alapja a mikroangiopathia diabetica korai jelenség. Többek közt Marble is kimutatta, hogy az anyagcserezavar manifestatióját megelőzően jellegzetes kisér-elváltozások észlelhetők a conjunctiván. (Az arteriola-venula arány eltolódása a kis vénák havára.)

A pathologia igyekszik a különböző érterületek megbetegedésének közös pathomechanistikus vonásait megtalálni. Ennek a törekvésnek egyik újabb eredménye a basalis membrana megvastagodásának pontos megfigyelése és az egyre inkább elfogadott elképzelés, hogy a capillaris-fal kötőszöveti jellegű sejtjeinek megváltozott működése szerepel elsődlegesen minden érterületen. Tehát a membrana megvastagodás (glykoproteid depositio) oka a perithel sejt retinában a muralis sejtek anyagcsere-zavara.

153