Szemészet, 1967 (104. évfolyam, 1-4. szám)
1967-06-01 / 2. szám
nagy mennyiségű Rivanolt köt meg. Ez a festékkötés rendezetten történik, a fibrillumokra merőlegesen, s így a Rivanollal kezelt rostok negatív kettőstörésűek lesznek. Az időskori érhártya rostjainak kettőstörése lényegesen kisebb, mint fiatal korban (4. ábra). Az alapállomány savanyú MPS-tartalma csökkent, ezáltal a festékkötő képesség kisebb lett. Ha ugyanezen rostokat toluidinkékkel festjük meg, további értékes támpontokat kapunk a collagen-rostok korral járó elváltozásaira vonatkozóan. A toluidinkék az alapállomány savanyú csoportjaihoz szintén rendezetten kötődik, így az egyébként metachromatikus festék polarisatiós optikailag anisotropiát eredményez. A fiatalkori érhártya kötőszövete gazdag savanyú MPS-tartalma miatt valódi metachromasiat ad, polarisatiós optikailag pedig negatív kettőstörést. Ezzel szemben az idős érhártya collagen rostjai metachromatikus alapállomány tartalmuk ellenére positiv kettőstörést mutatnak. Ezek a rostok tehát egyrészt kevesebb basikus festéket kötnek meg kevesebb savi csoportjuk miatt, másrészt a festék-molekulák associatiója> a fibrillumokkal párhuzamosan történik. Megbeszélés Az öregedés folyamatának egyik jellemzője a structurát meghatározó kötőszöveti rendszer megváltozása ( Verzár I960). Korral a kötőszövetben mélyreható structuralis és functionalis elváltozások következnek be mind az alapállományban, mind a fibrillumokban. Elektronmikroszkópos vizsgálatok rámutattak a rostos állomány megszaporodására, a fibrillaris elemek megvastagodására, amely az alapállomány amorph gél phasisból fibrillaris phasissá történő átalakulásának következménye (Bendareff 1957). Csökken a kötőszöveti alapállomány, elsősorban a M l\S-tartalom kevesbedik meg, illetve ennek qualitativ összetétele módosul (Kaplan és Meyer 1960). Vizsgálatainkban phenol reactio emelkedése, valamint a phenol-index értékének növekedése amellett szól, hogy az érhártva collagen rostjai a kor előrehaladtával megvastagodnak, durvává válnak. A fehérje-fibrillumok megszaporodnak. Ezzel az elváltozással párhuzamosan csökken a Rivanol kötőképesség a kötőszöveti alapállomány savanyú MRS tartalmának megfogyatkozása miatt. Tehát a collagen rost fibrillaris elemeinek megszaporodása, az alapállomány rovására történik; a kötőszöveti rost-alapállománv aránya korral egyre inkább a fibrillumok javára tolódik el. Másrészt azt tapasztaltuk, hogy az érhártva collagen rostjai a toluidinkék festéssel fiatal korban negatív kettőstörést, idősebb korban positiv kettőstörést adnak. Ezen megfigyelések alapján a két rost között szerkezeti különbözőséget tételezünk fel. A fiatalkori rostok gazdag alapállomány-tartalmuk miatt laza szerkezetű kötegeket alkotnak, ami lehetővé teszi a toluidinkék molekulák harántirányú associati óját. Ennek eredménye a negatív kettőstörés. Az idős érhártva collagen rostjai — bár rendelkeznek alapállománnyal — feltehetőleg a tömör rostszerkezet miatt csak a rostokkal parallel elrendeződést teszik lehetővé, ami emelkedett positiv kettőstörést eredményez. Ezen sajátságok alapján a laza szerkezetű fiatalkori collagen rostokat porocollagen, a tömör szerkezetű időskori rostokat stenocollagen rosttypusoknak tartjuk (Ilomhány i 1962, 1963). Tekintve, hogy a steno- és porocollagen rost-tvpusok eltérő reactio-készséget mutatnak a különböző fizikai, kémiai és biológiai ingerekre, feltételezhető, hogy ezen korral járó szerkezetátalakulások a különböző betegségek pathogenesisében szerepet játszhatnak. 89
