Szemészet, 1967 (104. évfolyam, 1-4. szám)
1967-03-01 / 1. szám
Lange). 4 hyalokeratopathiás szaruhártya került szövettani feldolgozásra. A cornea degeneratiója mindig cataracta extractio után következett be. Szövettanilag a következő elváltozásokat találták: A cornea megvastagodott, a stroma Descemet-membran felőli részének rostjai degenerálódtak, a lamellák közötti alapállományban sejtes elemek szaporodtak fel, az endothel helyenként hiányzott. Hozzászólások Miklós A.: Mekkora átmérőjű korongot használtak az előadók a keratoplastikához? Imre Gy.: A cornea-oedema okaként feltételezhető, hogy az anyagcseréhez szükséges glucose-felvétel akadályozott a szaruhártyában. Emellett szól az a tény, hogy a sokáig fennálló duzzadás ellenére is csak későn — ha egyáltalán — ereződnek ezek a corneák. További bizonyíték: 20°/o-os dextrose cseppek hatására javulás tapasztalható. Albertii B.: A hyalokeratopathia esetében az endothel tönkremenése miatt a kei'atoplasztika csaknem, telj esen reménytelen. Boros B.: Milyen százalékban látta az előadó a hyalokeratopathia kifejlődését tokos és nem tokos extractiók esetében? Zárszó Süveges I.: (Miklósnak) Az első keratoplasztika mindig lamellaris volt; a második műtétnél 7 mrn-es korongnál kisebbet sohasem ültetünk át. (Imrének) Az endothel sérülés esetében elsősorban a cornea vízháztartásának zavara következik be. 40%-os dextroset használva dehydrálási célból: eredmény nem mutatkozott. (Borosnak) Statisztikai adataink nincsenek; l esetben intracapsularis extractio után re-keratoplasztika is történt. Szeghy G., Polgár J. és Kukán F.: FÉLREVEZETŐ HÁMHIÁNYOK KÍSÉRLETRE HASZNÁLANDÓ HÁZINYULAK CORNEÁJÁN. Kísérletre használandó házinyulak látszólag ép, „intakt” szaruhártyáján gyakran kimutathatók vitális festéssel hámhiányok. A hámhiánvok egyik okozója — a szerzők szerint — Dermatocoptes Cuniculi (nyulacska lehet). Bohár A. és Bali B.: HISTOCHEMIAI ÉS ELEKTROPHYSIOLOGIAI ADATOK A KÍSÉRLETES RÉTIN A DEGENERATIO PATHOMECHANIZMUSÁHOZ. A szerzők nyulaknak i. v. adagolt monojódacetát, ill. Chloroquin retinára kifejtett hatását vizsgálták. Az irodalmi adatoknak megfelelően a monojódacetát klinikailag és szövettanilag jól kimutatható retinakárosodást okozott. A Chloroquinártalmat fenti módszerekkel kevésbé sikerült megfigyelni. Érzékenyebb methodikának bizonyult a károsító tényezők által kiváltott bioelektromos tevékenység regisztrálása elektroretinographia segítségével. Más szemszögből közelítik meg a kísérletes retinakárosodás pathomechanizmusát a monoaminooxydase és phosphatdehydrogenase enzymek kimutatására irányuló histochemiai reakciók. Hozzászólás Albertit B.: Hosszantartó Delagil használat után észlelt-e az előadó teljesen kialudt elektroretinogrammot ? Zárszó Bohár A.: A Delagil nem okozott kifejezett károsodást a bioelektromos aktivitásban. Kahánné László I., Tímár V. és Kahán A.: VÉKONYRÉTEG KROMATOGRÁFIÁS LIPOIDFRAKCIÓK XANTHELASMÁNÁL. Xanthelasmáknak és xanthelasmás egyének vörösvértest-extractumának és szérumának lipoidtartalmát vókonyrétegkromatográfiával és kvantitatív meghatározásokkal vizsgálva a xanthelasmákban 340—2160 mg0/o cholesterint találtunk. E cholesterin egy része észteresített és a szérumban — bár más arányban — található 5 cholesterinészterfrakción kívül egy hatodikat is tartalmaz. Ez a cholesterinészterfrakció a xanthelasmás egyének vörösvértest-extractumában is jelen van, míg a normális kont'rollokéban nincs. A xanthelasmások az össz-zsír, cholesterin és cholesterin/foszfolipid frakciója magasabb. Mindezen adatok szerint a xanthelasma nemcsak lokális tárolási jelenség. Hozzászólások Weinstein P.: A xanthelasmás egyéneknél nagyobb százalékban fordul elő coronaria-elváltozás, ill. myocardium-laesio, mint a nem xanthelasmások között. Ilymódon 73
