Szemészet, 1967 (104. évfolyam, 1-4. szám)
1967-03-01 / 1. szám
A Pécsi Orvostudományi Egyetem Szemészeti Klinikájának (Igazgató: Boros Béla egyetemi tanár) közleménye A sugártest epithelsejtes daganatairól ÁGOSTOKIBfiK A ritkán előforduló embryonalis daganatok nemcsak a pathomorphologia, az embryologia, a tumor-genesis, de a szövetek biochemiája szempontjából is figyelmet érdemelnek. A másodlagos szemhólyagból kiinduló embryonalis daganatokat drinker (1931) szerint három csoportra oszthatjuk: I. Medullo-epithelioma, mely a primitív retina vagy a sugártest epitheljéből indul ki; II. Retinoblastoma a feltehetően bipotencialis, indifferens retinoblastokból fejlődik; III. Neuroepithelioma a primitív spongioblastokból származik és jellemző rá a sejtek rosetta-szerű elrendeződése. í b] daganatok közül rendkívül ritkán találkozunk a sugártest festéknélküli hámjából származó medullo-epitheliomával. Amióta fíadal és Lagrange. 1892- ben elsőként írták le, Verhoeff (1904) felismerte embryonalis jellegét és Fuchs (1908) rendszerezte az addig ismertetett eseteket, elnevezve e daganatféleséget diktyomának, azóta alig több 30-nál az irodalomban ismertetett esetek száma. A sensoros retina folytatása — azaz az orbiculus ciliarist, a sugártest nyúlványokat és az iris hátsó felszínét borító belső epithelsejtes réteg, — mely az óra serratatól az iris pupillaris széléig terjed, hasonlít a medullaris epithelre, a primitív neuralis-epithel maradványa és a szemkehely belső rétegének’ (listalls részét képviseli. Az insensitiv pars ciliaris retinaeben mint primitív hengersejtes vagy átmeneti nem differenciált epithelréteg a felnőtt korban is megmarad. A sugártest felett ezekben a sejtekben nincsen pigment, míg az iris hátsó felszínén gazdag pigment-tartalmúak. A sugártest hámja az életkorral párhuzamosan hyperplasiássá válhat. Ugyancsak burjánozhat a sugártest nem-pigmentált hámja krónikus gyulladásos vagy degenerált szemekben; ez a hyperplasia azonban megkülönböztetendő a valódi daganatoktól (Nordmann, 1941.). A hyperplasiában a pigment-epithel is részt vehet. A sugártest hámjából kiinduló daganatok Fuchs szerinti rendszerezése Willis (1953) szerint ma is teljesen megfelelő: I. A jóindulatú, ún. Fuchs-féle epithelioma gyulladások, műtétek után fejlődhetnek a sugártest hámjából. Általában mellékleletként találhatók más ok miatt enukleált szemek szövettani vizsgálatakor. Aránylag gyakori glaukomás szemekben vagy más intraocularis daganatok mellett. A Fuchs-féle epithelioma főleg nem-pigmentált epithelsejtekből áll, azonban a pigment-epithel is részt vehet a burjánzásban. Az epithelsejtek kötegeket, redőket vagy rosetta-szerű képleteket alkotnak, helyenként az üregekben eosinnal festődő anyag mutatható ki. Az ér- és kötőszövet nélküli daganatot a sugártest stromájától pigmentált epithelréteg választja el. Tüneteket nem okoz, nem áttételez, csak helyileg mutat rosszindulatúságot. 50—60 éves kor körül fordul elő, bár Wunderlich (1921) 9 éves gyermeknél is akinek szemét 1 éves korában áthatoló sérülés érte — talált jóindulatú sugártest epitheliomát. Azonban Wunderlich esete szerintünk sok tekintetben közelebb áll a gyulladásos hyperplasiához, mivel a rosetta-szerű képletek és epithelsejtkötegek mellett sok kötőszövet található leírása szerint a daganatban. Hazánkban Szabó (1932) 42 éves betegének szemében — melyet gyermekkorban áthatoló sérülés ért — talált Fuchs-féle epitheliomát. II. A rosszindulatú sugytesthám-daganatok Fuchs szerint két csoportra oszthatók: A) embryonalis typusú- (diktvoma) és B) felnőtt typusú medullo-epitheliomák (malignus epithelioma). Mindkét malignüs daganatféleség sejtjei egyrészt a primitív human szem 51
