Szemészet, 1967 (104. évfolyam, 1-4. szám)

1967-03-01 / 1. szám

A Debreceni Orvostudományi Egyetem Szemklinikájának közleménye (Igazgató: Kettesy Aladár egyetemi tanár)

A Bacskulin szerinti symblepharon-ellenes műtétről

ZAJ Ä CZ MAGDA, BÄCZ JÓZSEF és ALBERTH BÉLA

A csúnya, szemmozgásokat korlátozó symblepharonok megoldására mindig törekedtek a szemészek. Ennek bizonyítékai a műtéttani és az e problémával foglalkozó közelmények, melyek több módszert ismertetnek. Súlyos mész- és lúgsérülésekben azonban, ahol a szaruhártya is károsodott, a symblepharonok megoldása csak részfeladat. Ennek megoldása azonban éppen azáltal nver jelentőséget, hogy lehetővé teszi a későbbi, látást javító szaruhártya átültetés elvégzését.

Alberth szerint a keratoplastica számára reménytelen eset nincs. Ameddig a szemen fényérzés van, addig van remény is. A jó fényérzéssel rendelkező bulbus azonban sokszor nem is látható a vaskos kötőhártya-hegek, esetleg a lenőtt szemhéjak miatt. Hosszú, fáradságos, sok türelmet igénylő, és sokszor járhatatlannak tűnő az az út, melyet meg keli tenni addig, amíg a látás reményével biztató keratoplastica számára egyáltalán hozzáférhető lesz a bulbus.

Az eddig ismert műtéti eljárások közös célja a hegek kiirtása után keletkezett hiányok fedése. Történelmi érdekességfí, de ma már alig alkalmazott a kötőhártya bőrrel való pótlása ThierschAebeny formájában. Súlyos vegyisérülések esetében ép conjunctiva terület alig található s ez már eleve lehetetlenné teszi a környezetből vett lebenyekkel, illetve hidakkal való fedést.

Ismeretes a heges kötőhártyának a másik szemből vett ép kötőhártyával való pótlása is. Ez esetben, ha vállaljuk is az ép szem bizonyos fokú csonkítását lehetőségeink korlátozottak. Újabb letapadások, hegesedések esetén az e módszerrel végzett reoperáció lehetetlen. Az esetek nagy részében azonban a vegyi sérülés kisebb-nagyobb fokban mindkét szemet érinti, és ilyen módon teljesen ép kötőhártya nem is áll rendelkezésünkre.

A szájnyálkahártya-átültetés idei-óráig szintén megoldhatja a problémát, kozmetikáikig azonban vastagsága és elütő színe miatt rossz eredményt ad. E miatt betegeink egyrésze maga óhajtja a transplantatum eltávolítását, részben pedig magunk is kívánatosnak tartjuk olyan esetekben, ahol a kozmetikailag nem kielégítő eredmény mellett zavart functiót is okoz, pl. rögzíti a szemhéjat.

Újabb és eredményes lehetőségeket keresve, megpróbáltuk betegeinken Bacskulin 1963-ban közölt módszerét alkalmazni, mely rendkívül egyszerű, könnyen véghezvihető, és a hiány fedésére szolgáló anyagról gondoskodni nem kell.

A hegek átvágása, esetleges excisiója, az összenövések felszabadítása után a subconjunctivába sajátvért fecskendezünk be. A befogadott vér mennyisége esetenként változó. A letapadási, illetve hegesedési tendenciától függően e kezelést többször is elvégezzük. Kiegészítő kezelésként naponta egyszer kenőesös, üvegpálcás leválasztást alkalmazunk.

Tizenhat betegünkön végeztünk ilyen módon symblepharolysist. A hegek oka 15 esetben mész-, illetve lúgsérülés volt, 1 esetben forró alumínium. Eseteink az összes súlyossági fokozatokat képviselték a Symblepharon ant.-tói a teljes lapszerinti szemhéjletapadásig. Legkevesebb egyszer, legtöbbször 7 alkalommal végeztünk éles leválasztást és sajátvér befecskendezést. A beavatkozások nem szabályos időközökben követték egymást. Ha üvegpálcával nem volt leválasztható az új lenövés, reoperatiót végeztünk. A kezelések között eltelt idő hosszát tehát a szükségszerűség szabta meg, 3 napnál kevesebb azonban sohasem volt. Egy alkalommal észleltünk granuloma-képződést.

Az enyhe- és középsúlyos esetekben vagy normális, vagy kissé sekélyebb, szabad áthajlásokat tudtunk elérni. A súlyos esetekben egy ideig szintén megtarthatók voltak az áthajlások, pár hét múlva azonban fokozatos hegesedés, zsugorodás következett be.

40