Szemészet, 1967 (104. évfolyam, 1-4. szám)

1967-09-01 / 3. szám

eredetű esetekben is (Normark). Orthoptikai, ill. műtéti kezelés a torticollis gyógyulását elősegíti (Calmettes és mtsai, Lyle és Jackson). Megfigyelésünk szerint a ferde fejtartás minden beavatkozás nélkül is megszűnik. Torticollisos gyermekekkel gyakorta találkozunk, felnőttnél rendkívül ritkán! Ennek okát abban látjuk, hogy bizonyos idő után részben az incomitantia rendeződik, rész­ben előtérbe kerül az anomalis correspondentia a disparatio áthidalásában. Az O.T. tompalátással és hibás kapcsolattal való együttjárása mutatja, hogy a compensatio nem egyoldalú. Fentiek miatt ritkán találkozhatunk akár csak két generatióban mutatkozó ferde fejtartással (8. 9. családfa), hacsak nem anamnestikusan (7. családfa). Az O.T. genetikailag nem meghatározott. A kancsalságot létrehozó allelok azonban — ma még ismeretlen módon — egymáshoz hasonló sensomotoros tünetcsoportokat hozhatnak létre. Így magyarázható pl. az amblyopia halmo­zott familiaris előfordulása és ezt tételezhetjük fel az O.T.-t illetően is. Való­színűbb ugyan, hogy a sensoros zavarok örökléstanilag is másodlagosak, azon­ban hasonló motoros, refractiós stb. állapot hasonló következményekkel járhat. A fentiek indokolják az egypetéjű ikreknél észlelhető concordantiát O.T.-t illetően is: egyes kancsal ikerpároknál mindkét testvérnél jelen van a ferde fej­tartás, másoknál egyiknél sem mutatkozik. (1. családfa). Hasonlóan magyaráz­ható a családi előfordulás kétpetéjű ikreknél (3. családfa), testvéreknél (4. családfa), fel- és lemenőknél. Bár találkozhatunk olyan esetekkel, hol a diplopia leküzdésének módjában örökletes hasonlóság van, az O.T. mégis facultativ jelenség. Elsősorban ez az oka a ritka familiaris előfordulásnak, ill. a discordantiának olyan esetekben is, hol egyébként minden szempontból messzemenő hasonlóság áll fenn (2. családfa). Viszont ismeretesek torticollisos családok, hol az egyes családtagok kancsalságában motoros, ill. sensoros eltérés van (8., 9. családfák). Az O.T. familiaris, ill. concordans jelenléte nem vonatkozik a fejtartás irá­nyára. Lyle és Lackson, Bielschowsky, Anderson és mások is hangsúlyozzák, hogy az egyes szemizmok működészavarához tartozó ferde fejtartás variabilis és eltér az ismert elvektől, ill. táblázatoktól. Valószínű, hogy nem feltűnő működéskülönbség a fejtartás jelentős megváltozását vonhatja maga után. Ez az oka az ilyen értelmű discordantiának egypetéjű ikreknél is (1. ábra), kiknél egyébként minden egyéb tünet egybevágó. A ferde fejtartás ezen válto­zatossága még feltűnőbb más — nem iker — familiaris eseteknél. Számos megfigyelés utal arra, hogy a bénulásos és kísérő kancsalságok közt az aetiologiai határ elmosódik. Ez áll a verticalis tropiákra és phoriákra vonat­kozóan is (Franceschetti) és ez a magyarázata, hogy az O.T. nem csupán a nyilvánvaló paresiseknél jelentkezik. Más közleményünkben mutattunk rá az in- és concomitans kancsalság együttes családi előfordulására, melyben szerepet játszanak a bénulásos jelenségek módosulásai (8. családfa). E módosulás végül az O.T. eltűnéséhez vezethet. Ezért is ritka a typusos torticollis: a ferde fej­­tartás helyzetében jó binocularis látással. A számos esetben fennálló amblyopia (l. Calmettes és mtsai eseteit is) ezt ki is zárja. Összefoglalás A szerző familiaris ocularis torticollis eseteket ismertet kancsal ikreknél, testvéreknél, ill. több generatióban: tehát a diplopia leküzdésének módjában, családon, belül is, hasonlóság lehet. Ez — az esetek egy részében — az örökle­tesen hasonló sensomotoros állapot alapján jön létre; másodlagos és facultativ. Az incomitantia rendeződése és az anomalis correspondentia túlsúlya miatt a ferde fejtartás magától elmúlhat. 201

Next

/
Thumbnails
Contents