Szemészet, 1967 (104. évfolyam, 1-4. szám)
1967-03-01 / 1. szám
kalmazzák (Regan—Schepens és munkatársaik 1962, Me Gregor 1957). Hazai silicon-gumi alkalmazásáról számolt be a közelmúltban Hudomel. A műanvagplomb káros hatásainak elkerülésére testazonos, illetve biológiai anyagok felvarrásával domborítja be több szerző a sclerát. Heydenreich a comb feszítő oldaláról vett subcutist alkalmaz (1961), később lyophilizált porc-plombot, illetve durából vett szalagot, Scott plantaris inat, Klöti, Havener és munkatársai fascia latát, Niedermeier fülporcot, Wilson konzervált sclerát használt. Bangerter és Csapody amniont ültet a sclerára, Németh fibroplasttal nyert kedvező tapasztalatot. Ez idő szerint úgy látszik, hogy a biológiai anyagok kerülnek előtérbe. A lamellaris sclera-resectio bedomborító hatásának elősegítésére az eltávolított sclera-csík helyére különböző műanyagokból készült csövecskét, vagy fonalat, catgut-öt, chromozott catgut-öt, vagy testazonos anyagokat helyezhetünk be és felette összevarrjuk a slcerát. Schepens, aki először helyezi ezt el sectorban, majd circularisan is, polyethylent használ (4. ábra). Arruga, aki jelentősen egyszerűsíti a műtétet, nem fejti fel a sclerát, hanem csak nylon, perion, vagy supramid fonállal körbe varr ja az aequator táján a bulbust és azt, a varratot meghúzva körkörösen bedomborítja (5. ábra). Hazánkban Galli számol be damyl fonállal végzett műtétekről. A lamellaris sclera-resectio sebzárásának biztosítására többnyire az egyszerű U varratokat használjuk. Több változat között meg kell említeni az ún. ajtószárny lebenyes megoldást (Jayle 1955, Vannas 1958, Swan 1959 módszere lényegileg azonos). A sclerán ejtett metszésvonalból kiindulva lamellárisan preparálunk, a metszésvonal két végén bemetszük a felpreparált részt, a lebeny alatt a sebszéleket összevarrjuk, majd a lebenyt a szabad sclerára rögzítjük. így dupla sebbiztosítást érünk el. Nagyon jó és egyszerű lamellaris bedomborító eljárásnak tartjuk Strampelli (1955), Chamlin—Rubner (1956), Shipman (1958) és Lemoine (1958) lényegileg azónos módszerét, mely szerint a sclera-csíkot nem távolítjuk el, hanem csak alá-preparáljuk úgy, hogy különböző egyéb anyag helyett ez a saját scleracsík biztosítja a bedomborítást. A bedomborító eljárásokat nemcsak a limbussal párhuzamosan, hanem arra merőlegesen, vagy ferdén is alkalmazhatjuk a szükségnek megfelelően. Bayadi pl. kör-trepannal vág a sclerába, részlegesen felpreparálja és körvarratot behelyezve buktatja a lyuk területén. A totalis sclera resection kívül még egy olyan eljárást ismerünk, amely tisztán a bulbus megrövidítésével hat. Everett és Flier inga — akik ugyan tulajdonképpen Weve raffolását módosították — a sclera kifelé redőzése folytán tisztán bulbus-rövidítő hatást értek el. Nagymennyiségű subretinalis folyadék jelenléte esetén, jelentős üvegtesti retractiónál, vagy aphakiás szemen műtét közben szükségessé válhat az intravitrealis tér feltöltése. A beszúrás az ora serrata vonalában, aphakiásoknál a limbusban, vagy a corneán történik. Célszerű a sclerán először ferde lamellaris sebet ejteni, ebbe előre varratot behelyezni, amivel a tű kihúzása közben azonnal zárni tudunk. Közismert a fiziológiás konyhasó, mint befecskendezhető anyag. Használják a beteg plazmáját, liquorát, levegőt fújnak be (Ohm, Bosengren, Arruga), vagy üvegtestet transplantálnak (Paufique, Shafer, Moffat). A legutóbbi években Cibis és munkatársai, valamint Moreau, Dufour, Niesel és Frankhauser sikeres silicon folyadék implantatióról számolnak be. Az eljárás új, kritikai munkák még nem jelentek meg róla. Elvében és megoldásában is eltér a fent leírt módszerektől az a műtéti eljárás, amit néhány éve alkalmazunk az I. sz. Szemklinikán (6. ábra). Abból a tapasztalati tényből kiindulva, hogy magas tensiójú szemen primaer ablatio gyakor2 Szemészet 17
