Szemészet, 1967 (104. évfolyam, 1-4. szám)

1967-09-01 / 3. szám

megint beállítjuk a közép-normálist és a fényforrást bekapcsoljuk. Két eset lehetséges:

1. A vizsgált felül vöröset vagy zöldet lát, alul rendszerint az ellentétes (helyesebben csere-) színt. Máris biztos, hogy a vizsgált alterált rendszerű trichromat, tehát protanomalis (ha zöldet lát), vagy deuteranomalis (ha vöröset lát). (Az elválasztó vonalban, vagy a látótér szélén néha megjelenő vörös vagy zöld csík parallactikus eltolódás miatt jön létre nem centrális betekintés esetében. Kis fej igazítással kiküszöbölhető.)

Most, a fényforrást kikapcsolva, de a betekintést fenntartva, beállítjuk az anomáliának megfelelő átlagos egyenletet: protanomalisnak 65/12-t, deuteranomalisnak 20/18-at. Majd a fényforrást bekapcsoljuk. Ha a vizsgált a látóteret egyszínűnek látja, esetleg bármely csavar némi utánállításával (amit az orvos végez), a diagnosis kész. A táblázatból vagy a quotiens-lécről leolvassuk az anomalis quotienst.

2. Ha a vizsgált az első beállítást egyszínűnek, vagy bizonyos kis különbséggel mindkét látótérfelet egyformának (sárgának) mondja, akkor vagy normális trichromat vagy dichromat. Az esetleges kis különbséget a csavarok némi változtatásával a vizsgált útbaigazítása alapján az orvos küszöböli ki.

A keverőcsavart ezután 10 vonalnyit jobbra, majd balra forgatjuk. A vizsgált folyamatosan betekint az ocularisba. Megkérdezzük, milyen változást lát.

A normális trichromat biztosan és azonnal jelzi a felső látótér vörösödését, majd sárgára és zöldre változását. Ezt esetleg egv-kétszer különféle sorrendben, kis kitérésekkel, megismételj ük.

Ha a vizsgált nem lát színváltozást, vagy bizonytalanságot árul el, akkor a legnagyobb valószínűséggel dichromat. Mivel dichromasia esetében áthangolhatóság nincs, minden további nélkül azonnal átmehetünk az eredeti eljárás I. és II. állítására, hogy a fényerő alapján megállapítsuk a dichromasia hovátartozását. A keverőcsavart 0-ra, majd 90-re állítjuk. Á vizsgáknak azt kell megmondania, hogy az alsó látótérfél sötétebb-e vagy világosabb. Ennek megfelelően állítjuk a sárga csavart, míg a két látótérfélt egyformának nem minősíti.

Ha a keverőcsavar 0-n áll, a protanopiás a sárga csavar 30—32-es állásánál, a deuteranopiás 20—22-nél talál azonosságot.

Az ellenpróba a keverőcsavar 90-es állása. Ehhez a deuteranopiás 16—IS-as, a protanopiás 3—5-ös sárga csavarállásnál talál azonosságot .

Az eljárás gyors és biztos. Lényegében egyetlen állítás, illetve a vizsgált egyetlen betekintése a készülékbe. Az igazat megvallva, az eredeti eljárás hosszadalmassága volt az első indíték a módosításra. Újabban az anomalis quotiens meghatározása kezd tömegvizsgálattá lenni, amikor a rövidség fontos feltétel, hacsak nem megy a biztonság rovására. Később jöttünk rá, hogy az eljárásnak az áthangolódás kiküszöbölésén kívül más előnyei is vannak. Nincs pl. a vizsgáknak lehetősége simulálásra vagy dissimulálásra. Az orvos a keverőcsavart észrevétlenül tetszés szerint állíthatja; a vizsgált sohasem tudhatja, milyen változás fog következni.

Elvétve adódnak nehezen értékelhető esetek; ami különben az eredeti eljárásnál is előfordul. Dichromatok néha a sárga csavar szokatlan állásánál találnak azonosságot. Ilyenkor nem mondhatunk mást, mint hogy a vizsgált dichromát, és valószínűleg protanopiás, ha a sárga csavar 10 alatti állásánál talál a vöröshöz azonosságot; 10 felett valószínűleg deuteranopiás. Ha valaki seholsem talál világosság-különbséget, akkor simulál.

Ritkán előfordul, hogy a vizsgált az egyik végálláshoz talál egyenletet, a másik végállás színét azonban biztosan felismeri. Ezt szokták extrem anomalis trichromatnak, vagy subdichromatnak nevezni. Ezek tulajdonképpen nagymértékben labilis anomalis trichromatok, akik az egyik végállásra a másodperc töredéke alatt áthangolódnak. Gyakorlatilag legjobb őket dichromatnak tekinteni.

165