Szemészet, 1967 (104. évfolyam, 1-4. szám)
1967-09-01 / 3. szám
A Debreceni Orvostudomány egyetemi Szemklinika közleménye A Nagel — anomaloscopon történő vizsgálat menetéről (Javaslat új eljárásra) KETTESY ALADÁR Ismeretes, hogy a színtévesztés milyenségének és fokának meghatározása csak anomaloscop segítségével lehetséges. A vizsgálati methodika (amelyet a Boros— Kettesy—iíwMra-tankönyv is közöl) a következő: „A vizsgálat 3 csavarállltásból áll. Először mindig az orvos állítja be az egyik csavart, amihez a vizsgált hozzáállítja a másikat, miközben a készülék látóterét figyeli. A jeladat, amit kap, annyi, hogy addig forgassa a csavart, amíg a látótér két fele egyforma színűvé nem válik.” A további részletezés megtalálható az említett tankönyv 62—63. oldalán. Ez az eljárás néha feleslegesen hosszadalmas. Fő hibája, hogy nem veszi tekintetbe az áthangolódás (valamint a simultan és successiv contrast) esetleges zavaró hatását. Ez diagnostikai tévedésre is adhat lehetőséget. Az I. és II. állítás még csak hagyján. Ha valaki dichromat, nem talál egyenletet. A bajok a III. állításnál, a Bayleigh-egyenlet keresésénél kezdődnek. Az előírás szerint a vizsgáltnak addig kell a bal (keverő) csavart forgatnia, amíg a látóteret felül-alul egyforma szín nem tölti ki. Éppen magyar szerzők, Aczél György és Dömsödy Péter voltak azok, akik rámutattak az áthangolódás lehetőségére és szerepére a Bayleigh-egyenlet keresése közben. Aczél azt találta, hogy már a normális trichromatok 33,7%-a áthangolható (labilis typusú); mintegy 10% az anopiás határig. Az anomalis trichromatok pedig tudvalévőén mindig, rendszerint nagymértékben áthangolhatok. Ha tehát labilis typusú közép-normális a keverőcsavar végállásából indul el az egyenlet keresésére, megeshet, hogy a normalis határokon kívül talál egyenletet. Viszont az is előfordulhat, hogy egy anomalis trichromát, áthangolódása miatt, közép-normális egyenletet állít. Nem elég az, amit Dömsödy ajánl, hogy az indulás ne végállásból, hanem a közép-normálishoz közelebbi helyzetből történjék. Ha a csavart maga a vizsgált forgatja, már csak a tájékozódás kedvéért is előbb végigmegy a skálán, eljut a végállásig, s innen indul vissza, esetleg már áthangolva. Ilyenkor esik meg, hogy a vizsgált hosszasan keresgél, de seholsem talál egyenletet. Néha a türelmét vesztő orvos már hajlandó feltételezni, hogy a vizsgált nem akar azonosságot találni, pedig az áthangolódás miatt tényleg nem talál. Mindezek miatt a debreceni szemklinikán régóta az eredeti előírástól eltérően hajtjuk végre a vizsgálatot. Az első változtatás az, hogy sohasem a vizsgált, hanem mindig az orvos kezeli mindkét csavart. A második, hogy a sorrendet megfordítottuk. Első a Rayleighegyenlet, tehát az eredeti III. állítás, amely után az 1. és II.-та gyakran nem is kerül sor. A harmadik, hogy mindig ,,momentán controllal” dolgozunk, amit úgy valósítunk meg, hogy állítás közben a fényforrást kikapcsoljuk. A vizsgálat menete a következő: Beállítjuk a műszer ismert közép-normálisát. A legújabb készülékeken ez rendszerint 40/16 (a keverőcsavar a 40-es vonásnál, a sárga csavar 16-nál áll.) A fényforrást bekapcsoljuk és a vizsgáltat felszólítjuk, nézzen bele az ocularisba és mondja meg, milyen színt lát a látótér felső és alsó felében. Kétséges elnevezés, pl. narancs, citromzöld, stb. nem okoz nehézséget. Legfeljebb egy pillanatra megmutatjuk a két végállást és megmondjuk, az egyik vörös, a másik zöld, ami alul van, az sárga. Ezt a három elnevezést kell használnia. Sötét látótérrel 164
