Szemészet, 1967 (104. évfolyam, 1-4. szám)
1967-09-01 / 3. szám
A primaer és secundaer glaukoma összefüggésének lehetőségéről I. PAOÜEAEIA, I. OANCEA A szemészeti irodalomban számos adatot ismerünk a primaer és secundaer glaukoma együttes előfordulásáról ugyanazon betegben, vagy ugyanazon szemben. A kérdés értelmezése azonban nem egységes. Anélkül, hogy felsorolnánk a mindnyájunk által jól ismert adatokat, megemlítjük, hogy súlyosan sérült szemben — ahol az elvezető utak nagyrésze elzáródott — nem találunk tensio-emelkedést egyes esetekben. Máskor a szaruhártya-sebbe csípődött jelentéktelen nagyságú iris, vagy tokrészlet secundaer glaukomát válthat ki akkor is, ha a csarnokzug nagy része szabad. Hasonló észlelések alapján egyes szerzők, mint pl. Lagrange, úgy vélik, hogy a secundaer glaukoma csak primaer glaukomára hajlamos szemben lép fel. Noha ez a kijelentés túlzottnak tekinthető, mégis ebben a vonatkozásban a számos adat és a mindennapi észlelés figyelmet érdemel. Leydhecker és Beckers (1956) 48 traumás secundaer glaukomás beteg közül dö-nál találtak tartós szemnyomás emelkedést a másik szemben. Kopp (1961) nagyobb számban észlelt secundaer glaukomát trauma után mind idős egyéneken, mind gyermekeken (gyermekeknél 3%-ban, 45 év feletti egyéneknél 8,6%ban). Traumás eredetűnek kell tartanunk a műtét utáni, különösen a katarakta extractio utáni secundaer glaukomát is. Jayle és Ourgaud (1961) szerint latens glaukoma manifestté válhat a legtökéletesebben végzett, szövődménymentes műtét után is. Lisch (1963) 22 hályogműtét utáni secundaer glaukoma eset közül 2-ben családi glaukomás hajlamot talált. Sedan és Sedan—Bauby (1951) egy családban 4, egymást követő nemzedékben közölnek hályogműtét utáni secundaer glaukomát. Leydhecker (1960) a glaukomáról írt monographiájában idéz néhány hasonló észlelésről beszámoló szerzőt (Posner, 1952., Post és Harper, 1953., Boss, 1953., Longhena, 1947.). Ezek a szerzők betegeik tünetegyüttesét primaer, vagy a primaer és secundaer glaukoma közötti határesetnek tekintik. Ugyancsak Leydhecker (1960) említi, hogy az iridocyclitisben észlelt glaukoma gyakran nem secundaer, hanem primaer typusú. Huber (1961) mutatott rá, hogy a Fuchs-syndroma társulhat primaer glaukomához. Az elkülönítés a két glaukoma forma között igen nehéz. Eltérőek a vélemények a capsularis és a pigment glaukoma hovatartozását letően is. Sampaolesi (1961) capsularis exfoliatiós szemen 80%-ban talált yílt csarnokzugú simplex typusú chronikus glaukomát és a tensio-emelkedés viélküli esetek nagyrészében is a Leydhecker /. tonographiás test kóros értéket mutatott. Grignolo és Cambiacci (1961) a capsularis glaukomára vonatkozó tonographiás, gonioscopiás és campimetriás tanulmányukban nem találtak semmilyen elkülönítő jelt a primaer glaukomával szemben. Joannides, Katsourakis és Vellisaropoulos (1961) pedig más szerzők véleményével egybehangzóan úgy vélik, hogy a csarnokzugban lerakódott, levált capsularis anyag nem magyarázza a glaukomát. Grignolo és Cambiacci (1961) egy esetében az exfo-Cluj (Kolozsvár) Szemészeti Klinikájának közleménye. Igazgató: Prof. I. Pácurariu 11 Szemészet 161
