Szemészet, 1967 (104. évfolyam, 1-4. szám)

1967-06-01 / 2. szám

Т и Г) О М Ä Лт V О S Г LÉSEK

Л Szemész Szakcsoport és az Oto-neuro-ophthalinologiai Sectio nemzetközi jellegű

konferenciája a Magyar Tudományos Akadémia Székházában l'.)<>5. szept. 28—25. liltíő. szeptember 24. (folytatás)

Összeállította : Lugossy Gyula

PreisovA J. (Brno): О R BIT AVIZSG ÁL AT L' LT RAHANGGAL.

A szem és az orbita ultrahang diagnosztikájának 2 útja van. Az első módszer szerint a vizsgálat a szem mellső szegmentuma felől történik. A második módszer szerint a vizsgálat a regio Tononiana felől történik a bulbaris kötőhártya felmetszése után. A/. első módszer szerint 119 beteget, a második szerint 4 beteget vizsgáltak. A következőkben összegezi a talált leleteket:

7. Az eehograimnon az orbitahangnak megtelő karakterisztikus jel a retina visszhang csipkéje után megjelenő megközelítően százszoros visszhangjel. Megfelelően erős ultrahang energia felhasználásával még az orbitacsont visszahangja is felfogható a retina visszhangja után 2,3—2,8 cm-re.

2. Jelenleg még az orbitális regio ultrahang vizsgálata nem tudja elkülöníteni a jóindulatú elváltozásokat a rosszindulatú növedékektől.

3. Ha az ultrahang nyaláb az orbitalis regiokban egy tumorba ütközik, az eeliogrammon 2 típusú csipke jelenhetik meg. a( Amikor a tumor függőlegesen helyezkedik el az utrahangfej felületéhez képest az egyik délkör egy7 részletén, akkor a tumor dorsalis felületéről nem sokszoros visszhangcsipkék csoportja jelenik meg a szemgolyó echoja mögött, hanem csak egyetlenegy jel, amely a retinalis jel után mutatkozik. b) A másik lehetőség, hogy azok a csipkék, amelyek a szem visszahangja után következnek, számban megszaporodnak. Ez abban az esetben következik be, ha az ultrahang nyaláb ferde szögben ütközik a keresett tömeghez (daganathoz).

4. Intraocularis tumort is azonosíthatunk ultrahanggal az orbitalis tér felől. A t итог felett sokszoros pathológiás echoesipke és a szem szemközti faláról visszaverődő csipkék amplitúdójának a csökkenése jellemzik azokat a laesiókat, amelyek a szemen belül egy körülírt területet foglalnak el. Amellett nem lehet határozottan a sejtes szerkezetükre következtetni.

Az orbita területének ultrahang vizsgálata a klinikai kivizsgálás értékes része, amely kiegészíti a szemtükrözést, diaphanoscopiát, az orbitalis nyomásmérést, röntgenvizsgálatot különösen olyankor, amikor az orbita lágyrészeinek a megbetegedését kívánjuk tisztázni.

Csüllög F. és Lumpé I.: OPHTIIALMODYNAMOMETRIÁS VÁLTOZÁSOK AUDIOGEN INGEREK HATÁSÁRA.

Kézirat nem érkezett.

Hozzászólás

Imre Gy.: Felhívom az előadók figyelmét Weigelin és Lobstein megállapítására, amely mindenben igazolta Duke—Elder régebbi keletű azon figyelmeztetését, hogy az ophtiialmodynamometria révén nem az arteria centr. rét., hanem az art. ophthalmica nyomása mérhető. Ilyenkor a szemnyomás is emelkedik, azért azt is meg kell mérni. Exact értékek csak a domború talpú ophthalmodynamometerrel nyerhetők.

Zárszó

Csüllög F.: A legújabb típusú, domború talpú Railliart-féle eszközt használtuk; a szemnyomás ismeretében kapott átszámítási táblázat csatolva van az ophthalmodynamometerhez. Házi használatra jobb, ha meghagyjuk a ^-értékeket, így7 láthatók a legkisebb változások is, lekerekítés nélkül.

R. Gál Zs. (Bautzen): „CONTRA,STOSCOP”. A LÁTÓSZERV CENTRÁLIS FÉNYÉRZÉSÉNEK VIZSGÁLATÁN ALAPULÓ ÜJ DIFFERENCIÁL DIAGNOSZTIKAI ÉS PROGNOSZTIKAI LEHETŐSÉGEK.

Különböző nagyságú, adaptatiót nem igénylő egyenlő nagy fény erejű kontraszt-fénypontok megszámlálása, ill. észre nem vétele alapján elkülöníthető a kancsalsági amblyopia az organikus bajoktól. A fovea centralis fényingerelt területének csökkentése által érjük el az észrevételi küszöböt, midőn az intenzív lényinger csak néhány csapot izgat. A látóideg és a macula megbetegedései esetén a contrastoscopos vizsgálat lehetővé teszi a korai diagnózist, valamint a prognózis felállítását, mert korábban jelzi a foveola működésének romlását vagy javulását, mint a látóélesség vizsgálata.

ÜK