Szemészet, 1967 (104. évfolyam, 1-4. szám)
1967-06-01 / 2. szám
Vas megyei Tanács „Markusovszky” Kórháza (igazgató: Cselkó László) Rendelőintézetének (szemészfőorvos: Baján Miklós) és Szemészeti Osztályának (főorvos: Miklós Andor) közleménye Pseudolenticonus. Kettős gyújtópontú szemlencse* BAJÁN MIKLÓS és HALMAI OTTÓ Az első lenticonus-esetet a múlt század hetvenes éveiben Demicheri közölte. Szily 2903-ban olyan fénytörési rendellenességet ismertetett, amely a lencse törőfelszínének szabályossága miatt lenticonusnak nem volt nevezhető, de a klasszikus tünetek észlelhetők voltak. Ezt a rendellenességet „kettős gyújtópontú lencsének” nevezte el. A kettős gyújtópontú lencse ismertetőjegyei a következők: 1. A paraxialis lencserészek fénytörése erősebb a széli részekénél; 2. az erősebb fénytörésű központi lencserészeken át a szemfenéki erek caleidoscop-szerű elmozdulást mutatnak; 3. sciascopia alkalmával az árnyék haladását szabálytalannak látjuk; 4. a betegek nagyobbfokú myopiára utaló látási panaszokról számolnak be. Esetünk ismertetése B. L. 22 éves főiskolai hallgató azzal a panasszal kereste fel rendelőnket, hogy kb. 4 éve látása távolra fokozatosan megromlott. Közeli látására nincs panasza. Különösen az tűnt fel neki, hogy a zenekarban — ahol trombitán játszik — a kottát csak akkor látja élesen, ha egészen közel hajol hozzá. Látásélesség a jobb szemen 0,15, —3,ö D sph : 0,85; a bal szemen 0,20, —3,5 D sph: 0,90. Szabad szemmel (de tágított pupillával is) Csapody 1. nyomtatványt olvas 30 cm-iől. A betegnél 0,2%-os scopolamin-bénításban (2X2 csepp 3 napon át) az alábbi fénytörést találtuk: jobb: I 1,0 H bal: 1,0 H 1 3,5 H 3,5 H Javai: mindkét oldalon 0,5 D direkt astigmatismus.' A sciascopia elvégzésekor tűnt fel, hogy mindkét pupilla közepén az idősebb emberek lencséjében elég gyakran látható phakosclerotikus elváltozáshoz megtévesztésig hasonló, kb. 3,5 mm átmérőjű, kerek árnyék foglal helyet. A széli részek árnyékhaladása a hypermetrop fénytörésre jellemző módon történt, a központi kerek árnyék viszont azzal ellentétes irányban mozdult. Réslámpával történt tüzetesebb vizsgálattal a szaruhártya és a csarnok részéről egyik szemen sem találtunk kóros elváltozást. A lencsék görbülete szabályos, a discontinuitási felületek az Y-varratokkal együtt jól kivehetők. A lencsék állománya tiszta, kivéve a hátsó tok poláris tájékát. Itt mindkét lencsében finom, szürke, enyhén szemcsézett, diffúznak tűnő borússág látható. A bal lencse hátsó pólusán 3 fehér, igen finom kb. 1,5 mm hosszú szálacska tapad (art. hyaloidea persistens). A jobb üvegtest elülső része reticularis szerkezetet mutat, míg bal oldalt az üvegtest elülső részében apró, úszkáló homályok voltak felfedezhetők. A lencsék ДааЬ-tükörrel történt, reflektált fényben végzett vizsgálatakor igen érdekes jelenségre figyeltünk fel: a pupilla szélénél látótérbe hozott szemfenéki ér a pupilla közepe felé, az árnyékot elérve megkettőződött, majd a centrális árnyékot elhagyva ismét egyesült. A beteg családjában senkinek sem volt szempanasza. Mindkét szülő él, jól látnak és csak olvasáshoz viselnek szemüveget. Két testvére van, kiknek látásukra semmi panaszuk sincs. (Sajnos a beteg családjából senkit sem sikerült megnyernünk a vizsgálatunkon való megjelenésre.) Betegünk anamnesiséből érdemesnek tartjuk megemlíteni a következőket: 3 éves korában a budapesti 1. sz. gyermek-klinikán urológiai panaszok miatt vizsgálták. Kórisme : Ren et ureter duplex Í. d. Melléklelet: Pectus carinatum. Urológiai lelet r kissé leromlott állapotban levő férfibeteg, gibbus miatt görnyedt testtartás. Sápadt arcszín. Halvány nyálkahártyák. Spontan panasza nincs. Rákérdezésre elmondja, hogy az utóbbi évben több folyadékot fogyaszt, szomjazik, étvágya * А XX. Nemzetközi Szemész Kongresszusolt, Münchenben elhangzott előadás alapján. 139
