Szemészet, 1966 (103. évfolyam, 1-4. szám)
1966-06-01 / 2. szám
A Fővárosi János Kórház és Rendelői ni énzet (igazgató : Fakó József) Szemészeti osztályának (osztályvezető: Orosz István kandidátus) és az Eötvös Loránd Tudományegyetem Szervetlen és Analitikai Kémiai Tanszékének (igazgató: Török Tibor egyet, tanár) közleménye Silicosis corneae emissziós színképelemzése HANISCH JÓZSEF, ORBÁN TIBOR és SZAKÁCS OTTÓ A szemhéjra, a szemtekére jutó, bármilyen összetételű por blepharo-, illetve keratoconiosist idézhet elő, ha a szemhéjat, kötő- és szaruhártyát a szemcsehatás tartósan éri. A coniosisok kialakulhatnak foglalkozási ártalomként homokfúvókon, öntvénytisztítókon, márvány megmunkálásával foglalkozó szobrászokon, kőtörőkön egyaránt. Esetünk kapcsán mi csak a szilíciumot tartalmazó anorganikus vegyületek okozta szemészeti coniosisokkal foglalkozunk. Szervetlen szilíciumvegyületek jóval kevesebb esetben okoznak szemészeti elváltozást, mint tüdőfolyamatot. Ennek anatómiai magyarázata van. A szemhéj szélére, vagy magára a szemgolyóra kerülő szilikátot tartalmazó szemcséket a szemhéjba ágyazott mirigyek váladéka és a könny gyorsan és maradéktalanul a belső zug felé hajtja és ott mucosus váladékba tokoltan összegyűlnek, onnan távoznak. A védőszervek működése ellenére mégis előfordul a szemhéjszél, a kötő- és a szaruhártya szilikátos eredetű coniosisa. Ezt elsősorban az apró idegentestek mechanikai izgatóhatása okozza. A kémiai hatás alig jelentős. A szilíciumvegyületet tartalmazó por a szemhéj és kötőhártya idült gyulladását hozhatja létre, amely a szemhéj vörösségében, duzzanatában, könnyezésben nyilvánul meg. Leginkább égő, viszkető érzésről panaszkodnak a betegek. Az apró porszemcsék a szaruhártyán festési eljárással is alig felfedezhető, pontszerű hámhiányokat hoznak létre, melyek panaszt alig okoznak. Enyhe fényérzékenység, kisfokú izgalmi jelenségek figyelhetők meg. A kis hámhiányokban megtapadó szemcsék az epithel igen kis kiterjedésű necrosisa révén a trigeminus terminális végkészülékeit károsítják ( Büttner—Wobst). Ez a magyarázata a szaruhártya érzékenységcsökkenésének. így érthető, hogy a további — esetleg nagyobb — szaruhártyakárosodásokat sem veszik észre ezek a betegek. Leggyakrabban a szaruhártya belső zug felé eső részén, a szemrés területében alakulnak ki a necroticus felrakodások; tehát ugyanott, ahol a pterygiumot is szoktuk észlelni. Szövetileg az elváltozást az epithel és Bowman-hártya között találjuk. Kísérletesen Policard és Rollet próbáltak szervetlen szilíciumvegyületekkel állat szaruhártyáján coniosist előidézni. Nyulak szaruhártyáján képzett tasakban szilíciumot tartalmazó port helyeztek el, mely lokális gyulladást okozott. A szerves szilícium-származékok az anorganikussal szemben erősen izgatok. Ezeket a vegyületeket az iparban kiterjedten alkalmazzák jó tömítő-, bevonó- és szigetelőképességük miatt. Az organikus szilíciumvegyületeket élettani hatásuk szerint három csoportba soroljuk : 1. chloroszilikátok, 2. methoxy- és aethoxyszilikátok, 3. indifferens polyszilikátok. Az első csoportba tartozó vegyületek oldatai vagy gőzei igen súlyos maró" dást okoznak a szemben és belélegezve a nyálkahártyákon. E vegyületek közt harcgázok is szerepelnek. A második csoport tagjai csak átmeneti izgalmat hoznak létre, míg a polyszilikátok szemészeti szempontból nagyjából közömbös vegyületek. 88
