Szemészet, 1966 (103. évfolyam, 1-4. szám)
1966-03-01 / 1. szám
Л Budapesti Orvostovábbképző Intézet Szemészeti Tanszékének (tanszékvezető : Weinstein Pál egyetemi tanár, az orvostudományok doktora) és IV. Belgyógyászati Tanszékének (tanszékvezető : Mosonyi László egyetemi tanár) közleménye Különböző kóreredetű vérzések oestriol-succinát kezelése BKOOSEH GÁBOB- SZEMESE PÁL Számos irodalmi közlés hívta fel figyelmünket az oestriol-succinát (oe. s.) vérzéscsillapító hatására. Bonta és De Vos egereken, Poliwoda és Bornemann nyulakon vizsgálta a készítmény hatását. A capillaris resistencia fokozódását észlelték. Ugyancsak Poliwoda szerint négy idiopathiás és három tüneti thrombocytopeniában az alacsony capillaris resistencia a szer hatására jelentősen emelkedett. Witte a kísérleti állatokon mesterségesen létrehozott fokozott capillaris permeabilitást oe. s.-tal normalizálni tudta. Schiff és Burn histochemiai módszerekkel bizonyították be, hogy a fenti szer a kötőszövetben a savanyú mucopolysaccharidák megszaporodását okozza. Ez a folyamat ellentétes a hyaluronidasekötőszövet-lazító, permeabilitást fokozó hatásával. E hatást Schmidt kísérletei szerint az oe. s. ellensúlyozni vagy csökkenteni tudta. Bizonyítottnak látszik, hogy e tulajdonsága a perivascularis alapállomány structurájának megváltoztatásán alapszik. Sailer és Pailer P23 beteg alvadási mutatóit vizsgálták oe. s. adása előtt és után. Eseteik nagy részében a capillaris permeabilitás és fragilitas jelentős csökkenését észlelték, de — más szerzők vizsgálataival egybehangzóan — nem találtak semmi változást az alvadási factorok, mennyiségében vagy viselkedésében. Változatlan maradt a vérzési, alvadási, recalcifikálási idő, a retractio, az antithrombin II. és III. aktivitása, a thromboplastin generatio és a thrombocvta szám. Kifejezett hatást tapasztaltak viszont a fibrinolyticus rendszerre. A vizsgált betegek 72%-áhan a gyógyszer gátolta a fibrinolytikus aktivitást, ugyanakkor emelkedett az antifibrinolvsin mennyisége a vérben. A fibrinolysis gátlása látszott a thrombelastogrammon is, azonban mindezek az elváltozások csak akkor jöttek létre, ha a fibrinolysis a vizsgált esetben akár a betegség, akár a gyógykezelés következtében fokozott volt. Egészségesekben a normális mértékű fibrinolysist a szer nem befolyásolta. Csak ennyi kliniko-pharmacologiai meggyőző kísérlet és klinikai közlés ismeretében vállalkozhattunk arra, hogy az elmúlt évben 100 betegünkön alkalmazott oe. s., a Styptanon (Organon) therapiás hatékonyságát kizárólag a betegágy és a műtőasztal mellett szerzett tapasztalatok alapján tárgyaljuk. Kém tarthattuk feladatunknak a számtalan kliniko-pharmacologiai és klinikai adat után vizsgálatát, de a szer hatásosságáról, therapiás felhasználhatóságáról tájékozódni kívántunk. Az első sikeres kísérlet, után — amikor egy diabeteses beteg kiterjedt szemfenéki vérzéseit sikerült rövid idő alatt jól befolyásolnunk — :í betegcsoportban kísértük figyelemmel a Styptanon hatását : a) szemészeti műtétek alkalmával, b) haematológiai betegeken és egyéb vérzéssel járó betegségekben, c) szemfenéki vérzéssel járó angiopathiákban. 69 szembeteg műtéti előkészítését és utókezelését végeztük i. v., im. és per os adott oe. s.-tal. A műtét előtti nap estéjén i. m.-an (20 mg), a beavatkozást kb, 1 órával megelőzően i. v.-an adtunk 1 amp. oe. s.-ot (20 mg). Hályogműtét utókezelése 6 nap, egyéb műtétek alkalmával 3 nap volt. Ez idő alatt napi 2 tabl.-t (2X5 mg-os) adtunk, de lia a tünetek úgy kívánták, az adagot 3, v. 4 tablettára is felemeltük. Eredményeinket az intra v. postoperativ vérzések kivédése szempontjából -f- (vérzési szövődmény nélkül (-|------) intra v. postoperativ vérzés, mely oe. s. adagolása mellett gyorsan sanálódott (— a gyógyszer ellenére a bevérzés megismétlődött) csoportra osztottuk fel. Összesen 6.9
