Szemészet, 1966 (103. évfolyam, 1-4. szám)

1966-03-01 / 1. szám

A táblázatból látható jo eredmény értékét talán az jelentheti, hogy elsősorban olyan betegeknek adtunk oe. s. kezelést, akik vérzéses komplikációja várható volt. Ezért nem sorolunk fel régebbi műtéteinkből controll csoportot. A negatív eredményben elsősorban régi gyulladásos szemekről, régi diabetikusokról van szól. Egy betegünkön minden praeventio és medicatio ellenére 5 ízben ismétlődő bevérzés jelentkezett. A részleges átvizsgálás nem adott tájékoztatást az aetiológiára vonatkozóan.

Egy tapasztalatot azonban bizonyosan megállapíthatunk: az oe. s.-tal előkészített és utókezelt betegeinken — ha elő is fordult intraoperativ vérzés vagy sebruptura, az a szokásosnál kisebb mérvű, „jóindulatú” volt és hamar szívódott fel. Megítélésünk szerint ez a tény elsősorban az iris vérzékenységének csökkenésére vonatkozik. Úgy tapasztaltuk, hogy az adag emelésénél a postoperativ szövődmények jobban befolyásolhatók. Megfigyeléseinkről nagyobb anyag értékelése során fogunk beszámolni. A második csoportot haematológiai vagy egyéb eredetű vérzéssel járó kórképek adatai alkotják. Az 5. és 6. esetben a purpura okát rendelkezésre álló eszközeinkkel kideríteni nem tudtuk, ezért őket ,,vasopalhiás” csoportba soroltuk. Érdekes, hogy az oe. s. kezelés ezeket nem befolyásolta. Kiemelendő 9. és 11. számmal jelölt betegeink visel-3. ábra

kedése az oe. s. therápiára. Mindkét esetben a vérzés typusa fokozott fibrinolysisre volt jellemző. 11. esetünkben ezenkívül az epsilon-amino-kapronsav adása ugyanúgy azonnal megszüntette a haematuriát, mint az oe. s. Ez az észlelésünk Sailer és Pallér

4. ábra

30