Szemészet, 1966 (103. évfolyam, 1-4. szám)
1966-12-01 / 4. szám
a szemhéjak és a kötőhártya rosszindulatú festékes laesióinak prognosisa kevésbé súlyos, mint a végtagoké. A melanin kutatása is szóba jöhet és ha biopsiára kerül a sor előtte egy vagy két ülésben rtg-therapia végzendő a sejtaktivitás körülzárására és az aktív kezelés, bármilyen is legyen az, gyorsan kell hogy kövesse a biopsiát. A kötőhártya festékes daganatai. Naevusokról van szó, amelyek elég gyakoriak kívül vagy a carunculán és a féldholdalakú redőn. 1. A szemlekei kötőhártya jóindulatú naevusai. Kis sárgásbarna festékhalmaz, gyakran kis értágulattal a tövén vagy körülötte. Olykor, ahelyett, hogy körülírt lenne, szélesen szétterjed a melanosis a kötőhártya alatt, laposan maradva, azonban ez a melanosis átalakulhat, mint egy régi naevus. 2. A kötőhártya melanomája. A malignus melanomává való átalakulás kitűnik az alapon és daganaton végbemenő igen jelentős értágulat útján, megvastagodása, a festék egyesülése révén, amely sűrű és fekete szőnyeggé válik, továbbá a laesiónak az áthajtás felé és még a szemhéjakra való terjedése, valamint olykor sajnos már a fül előtti mirigyduzzanat által. A kórisme bizonyos esetekben nehéz lehet, ilyenkor a biopsia segít. Ä pigment ezüstözéssel differenciálható; ha a szemcsék festődnek, melaninról van szó, ha nem, akkor vérfestékről. A fejlődés gyakran igen veszélyes és a prognosis komor. A kezelés a daganat szerint változik. Szemhéji daganatok esetében a rtg-therapia a legjobb Baclesse technikája szerint: eosinat de caesium intra-tumoralis injekciójával növelhető a daganatos szövetek sugárérzékenysége, így lehetővé válik kisebb rtg. dózisok eredményes alkalmazása. A kötőhártyai daganatok sebészileg kezelendők, minthogy a szükséges sugáradagok biztosan károsítanák a szemgolyót. A sebészi kezelés diathermiával coagulálja a rosszindulatú festékes daganathoz vezető ereket, azután belülről kifelé operálja ki. Ha az így eltávolított kötőhártyai felszín igen nagy, plasztika végezhető egészséges kötőhártyával vagy szájnyálkahártyával. Ezen melanomák kiújulása esetében igen kiterjedt orbito-palpebralis exenteratió szükséges. Marc-Adrien Dollfus (Párizs): A szemhéji epilheliomák sugárkezelése A sugárkezelés penetráló vagy kontakt rtg-therapia, Curie-therapia vagy néhány év óta betatron segítségével végezhető. A Curie Alapítvány keretében Baclesse munkatársammal több mint 25 év óta a penetráló és kontakt rtg-besugárzást igen jó eredménynyel és a szemszövődmények minimális rizikójával alkalmazzuk. A penetráló rtg-therapia mindenféle nagyságú, főként a 2 cm vastagságot meghaladó epitheliomák esetében indikált. Ezzel szemben a kontakt vagy Chaoul rtg-therapia a 2 cm-nél laposabb, kisebb daganatok esetében használható. Kis felszínre (3 cm) korlátozott a hatása, így igen nehezen alkalmazható több mezőben. A kezelés általános elvei. Csak olyan laesiókat kell besugározni, amelyeknek rosszindulatúságát biopsiával igazolni lehetett. A sugárzásos mezőnek — és ez érvényes a sebészi eltávolításra is — mindig szélesen meg kell haladnia a laesio látszólagos méreteit, minden irányban legalább 5 mm-el. Ily módon 2 cm-es laesio esetében 3 cm-es mezőt kell besugározni. Ez az egyik oka annak, hogy a kontakt rtg-therapia kis laesiókra korlátozott. A kezelés kivitele. A penetráló rtg-therapia a daganat kiterjedése szerint (180 — 220 KV, 1 mm Cu + 2 mm Al. szűrő, 0,50 m távolság) 4—5000 r sugármennyiséget alkalmaz fractionáltan, vagyis ülésenként 200—250 r-t 3 X hetenként 6—8 héten át. Igen fontos a szemgolyó védelme. Baclesse igen szellemesen központi fény-lokalizáló eszközt szerkesztett, amely a besugárzott mező nagyságának figyelemmel kísérését teszi lehetővé, tehát megfigyelhető a beteg a besugárzás alatt. Ehhez a fény-centrálóhoz kapcsolható egy minden irányban mozgatható kar, amely egy kis ólomgolyócskát hordoz. Ez a golyócska a szemgolyóra árnyékot vet és így megvédi, anélkül, hogy a másodlagos sugárzás vagy a szaru mechanikus sérülésének rizikójával járna, mint a szemhéjak közé helyezett ólom vagy ezüst kagyló. — Igen nagy kiterjedésű daganatok esetében 5—7000 r is adható fractionáltan, két mezőben. A kontakt rtg-therapia (Philips készülék 50 KV, 2,7 mm Al szűrő, 3—5 cm távolság) 4000—4500 r-t alkalmaz fractionáltan, ülésenként 400 r-t, hetenként három ízben, 3—5 hétig. A beteg fekszik, feje jól fixált és minthogy a kezelés igen rövid ideig (art, a beteg megkérhető arra, hogy olyan irányba tekintsen, amelyben a sugárnyalábok nem érik a szemgolyót. A rtg-therapia eredményei. A Curie Alapítványnál Baclesse és munkatársaival 807 beteget részesítettünk sugárkezelésben, rendszeres szemorvosi ellenőrzés alatt tartva őket 1937—1959-ig. Közülük 605 meggyógyult, 77 intercurrens betegségben halt meg, 30 egy második rákban pusztult el, nem metastaisban és 64 recidivált. Utóbbiak közül 32 sebészi kezelésben részesült és így 27 meggyógyult. Összesen tehát 637 azaz 73% végleges gyógyulás. Nyilvánvaló, hogy a felszín és a mélységi kiterjedés szerepet játszik a prognosisban. Az egy cm-nél kisebb laesiók gyógyulása 81 %, az 1—3 cm esetén 62% és az ennél nagyobbaké 50%. Csak 5 évi tünetmentesség után tekinthető véglegesnek a gyógyulás. 253
