Szemészet, 1966 (103. évfolyam, 1-4. szám)
1966-12-01 / 4. szám
Páré kortársa volt Andreas Vesalius (1514—1565). Brüsszel szülötte lévén képét egy 1942, majd 1964-ben kiadott belga sorban találjuk. Utóbbi bélyegen egy boncolt kar mellett ábrázolják, mivel az anatómiának volt a tanára Padovában, ahol V. Károly udvari orvosa is volt. Vesalius azáltal szerzett magának babért, hogy Galenus állatanatómiáját, amely 1300-ig egyedül uralkodó volt, élete munkásságával megdöntötte és az emberi anatómiát újjá teremtette. A szem anatómiájának a megújítása is nevéhez fűződik. így pl. a szemből kivett lencse nagyít, nem a látás fő orgánuma, hanem az ideghártyának van itt főszerepe. A szivárványhártya Színe nem a szem nedvtartalmától, hanem a pigmenttartalomtól függ, mint az a különböző színes emberfajtáknál is kifejezésre jut. Felsorolásunkban ismét néhány híres holland orvos következik. A XVII. században a szem érzékszervi megismerésének a határát nagymértékben fokozta a mikroszkóp felfedezése. A szemet is Antony van Leewenhook vizsgálta először mikroszkóppal. О fedezte fel a lencserostokat, az ideghártya csap-pálcika rétegét, a szaruhártya hámrétegét. Leewenhook bélyegképét Hollandia 1937 - ben adta ki. Egy másik hollandiai „híres fejek'’ sorban (1928) találjuk Christian Huy yens (1629—1695) képét, aki a newtoni emissios vagy emanatios theoriával szemben — — amely szerint a fény rendkívül finom konkrét korpuszkuláris részecskékből állana, amelyeket óriási Sebességgel bocsát ki magából a világító test —, felállította undulatiós theoriáját, a fény hullámelméletét. Azt tanította, hogy a fény, a világító test és köztünk levő anyag állandó mozgásából áll éspedig a mindenütt jelenlevő anyagot is átjáró, súlytalan fényaether parányi rugalmas részecskéinek a hullámmozgásából. A 25 éves Huygens 1654-ben megírta Dioptrica c. művét, amelyben a szem felépítését, a látás folyamatát, valamint a szemüvegrendelést tárgyalja. A szemgolyó részeinek, anatómiá jának a mértékei sokkal jobban megközelítik a valódi helyes méreteket, mint valamennyi előtte és sok utána megjelent munkák. Nevezetes holland tudós volt Péter Camper (1722—1789), akinek a képe bélyegen 1940-Ъеп jelent meg. Camper összehasonlító anatómiai tanulmányai mellett ügyes chirurgus volt, sőt hályogot is operált. „Petri Camperi de oculorum fabrica et morbis commentaria” címen nevezetes szemészeti munkát írt, amellyel nagy hatást gyakorolt a szemészet tudományának a további fejlődésére. Bizonyára csak kisebb jelentőségű munka volt ez számára nagyszerű alkotásai mellett, de szellemének zsenialitása e műben is több helyütt felvillan. Boerhave legkiválóbb tanítványa volt Gerard van Swieten (1700—1772), aki a leydeni majd a bécsi egyetemen tanított, Mária Terézia udvari orvosa volt, és az akkori orvosoktatást megreformálta. Az 193'-ben kiadott, osztrák orvosokat ábrázoló bélyegsorban és egy 1939-es hollandiai sorban találjuk meg képét. Taylor angol szemész az ő jelenlétében Bécsben operált hályogot és Daviel, aki először végezte a hályog extraetióját, Taylorral szembeni prioritási vitájában van Swieten véleményére támaszkodott. Van Swieten elsőnek hirdette a gonococcus contagiosus és autoinfectiojának szemészeti jelentőségét. Most nem orvostudósok következnek felsorolásunkban, akik a színlátás problémájával foglalkoztak és ezért tarthatnak számot érdeklődésünkre. Ez egyik Johann Wolfgang Goethe (1749—1832), akinek emlékére több ország adott ki bélyeget, így pl. Németország 1926 és 1949-ben, Thüringia 1945, németországi Francia Zóna 1915, stb. Goethe nemcsak költő, hanem a valóságérzése folytán a természet megfigyelője és kutatója is volt. Amíg összehasonlító anatómiai és a növények metamorphosisáról írt tanulmányaival két igen termékeny gondolatot vezetett be a tudományba és így a leíró természettudományokban is nagy hírnévre tett szert, addig a színlátás tanával, amelyet maga értékesebbnek tartott minden addigi költészeténél, nem nyert ilyen általános tetszést. A színlátásról írt munkája (1810) 14001 oldalt tesz ki, három részből áll: didaktikus, polemikus és historikus részből. Bielschowsky szerint Goethét kell a fiziológiai optika megteremtőjének tartanunk, aki nemcsak sajátmagának, hanem a művészeti és tudományos világ számára is egy új kultúrát adott annak ellenére, hogy felfogása téves volt. Goethe előfutárja volt a Hering-féle ellentétes színpárok elméletének. Fejtegetései csíráját tartalmazzák a színválasztási próbáknak és pseudoisochromatikus tábláknak és elég pontos szemléletét a veleszületett színvakságnak. Munkája nagy hatást tett a tudósokra, azonban a fizikusok nem fogadták el a theoriáját. 1822-Ъеп még vitautóiratot írt munkájához, leszámolt ellenfeleivel, de már maga sem remélte, hogy eléri tanainak érvényre jutását. Goethe egy művész szemléletével fogta fel a világot és ez nyilvánult meg a prismatikus színekről írt optikai tanulmányában (1791), amelyről azt hitte, hogy Newton tanait döntötte meg. Goethe ösztönzésére a fiatal filozófus Arthur Schopenhauer (1788—1860) is nagy hévvel merült el a színlátás problémáinak a tanulmányozásában és „A látásról és a színekről” c. munkáját 1815-ben adta ki. Ez később átdolgozva latinul is megjelent a Scriptores ophthalmologici minores-ben. E munkájával a színtanban egy egészen új és 246
