Szemészet, 1966 (103. évfolyam, 1-4. szám)
1966-12-01 / 4. szám
Ruete szemészeti tankönyvét, az akkori híres szemészek befolyása alá került. Londonban Bowman és Guthrie kórházában tett tanulmányútja során lágerrel ismerkedett meg és Graefevel kötött barátságot. Parisban Desmaressnál tett látogatása után hazatérve Snellen támogatásával teljesen a szemészetnek adta magát és 1858-ban megalapította szemkórházát. A következő nagy szemész, akinek a képét bélyegen találjuk, már a mi századunkban működött és ez Vladimir Petrovics Filatov (1875—1956). A moszkvai, majd az odesszai klinikán fejtett ki nagy tudományos munkásságot. Kiváló szemsebész, főleg plasztikai műtétek és szaruhártyaátültetés terén vezető szerep illeti meg. A hidegen konzervált szaruátültetés és a hullából származó anyagszerzés lehetőségével szélesre nyitotta a transplantátio addigi korlátolt határait. Kitűnik a glaukoma és trachoma ellenes küzdelemben. Megalkotta a szövetekkel történő gyógymódot felállítván a biogen stiinulatorok elméletét. A nevét viselő klinika a Szovjetunióban a legfényesebb szemgyógyászati iskola, ahol nemzedékeket nevelt. Hazája 1962-ben arcképét bélyegen ábrázolta. A holland filatelia igen gazdag híres fejekben. Nem foglalkozott gyakorló szemészettel, de a szemészet tudományát nagy mértékben vitte előre Hermann Boerhave (1668—1738), akinek a képét az 1938-i sorban találjuk meg. Korának egyik leghíresebb orvosa és a botanikának, valamint a gyógyító orvostudománynak professzora. Hollandiában elsőnek (1708) tartott előadásokat a szemészetről (Praelectiones de morbis oculorum) leydeni katedrájáról. Valószínűleg német tanítványának Heisternek ösztönzésére elsőnek tanította, hogy a hályog tulajdonképpen a lencse elszürkülése és ez a tana tanítványai révén gyorsan terjedt el Európa-szerte. Ezzel hozzájárult ahhoz, hogy a hályog extractio műtété kifejlődhessék, miután a kórtani-anatómiai alapokat tisztázta. A szem fénytörési hibáinak többé-kevésbé első helyes leírását nála találjuk meg. Boerhave előadásai, amelyekben tudományos magyarázatát adta a praktikus szemészet sok kérdésének, igen nagy hírnévre tettek szert és nagy mértékben vitték előre a szemészet tudományát. A továbbiakban azokkal a híres orvosokkal és tudósokkal foglalkozunk, akik emlékének bélyeget szenteltek és az ophthalmológiával kapcsolatuk volt. A legrégibb orvos, akinek a kegyes görög nép bélyeget szentelt Dodekanesosnak Görögországgal való egyesülése emlékére (1946) és aki bennünket szemészeket is érdekel, Hippokrates volt. Kisázsia partjaihoz közeli Kos szigetén élt (i. e. 460-tói) és alapította meg híres iskoláját. A tudományos orvoslásnak, a humoralpathologiának az atyja volt, aki utat mutatott Aristotelésen át a modern természettudományoknak. Munkáiban számos olyan szemészeti kifejezéssel találkozunk, amelyeket a mai napig használunk (ophthalmia, ektropion, presbüops, nüktalops, stb). A járványos szembetegségeket az időjárással, évszakokkal hozta összefüggésbe. Számos szembajt írt le, ezek kezelése azonban legritkábban lokális. Ismert már számos összefüggést a szervezet és a szem megbetegedése között. Évszázadokon át az 6 kosi iskolájának a tanításaira támaszkodott a szemészet tudománya is. A másik ragyogó jelenség volt Ihn Sina (980—1037) az arábiai orvosok ,,fejedelme és feje”, emellett philozófus és — miniszter, akit az arab világ egyszerűen sejk, herceg néven citál, míg a középkori latin fordításokban Avicenna néven ismeretes. Emlékének két ország is hódolt bélyeggel: Libanon Unesco kiadványa 1945-ban és a Német Demokratikus Közt. 1952-ben. Avicenna a filozófiát és az orvosi tudományokat művelte. Mint tanító és magas állami hivatalnok működött és emellett bámulatosan termékeny volt a tudomány legkülönbözőbb ágaiban. Nemcsak Keletre, hanem Európára is tartós befolyást gyakorolt. Leghíresebb munkája a Gyógyítás Kánonja, amely nemcsak az általános sebészetet, hanem a szem chirurgiáját is magában foglalja. E mű párját ritkítja úgyszólván a világirodalomban is, mert hatalmas és teljes alkotása valamennyi tudományágnak, amelynek megírására manapság az orvosok egész kollégiumára volna Szükség. Avicenna tanai egy fél évezredig uralkodtak, éppen úgy mint Aristotelésé és Galénosé. A Kánon öt könyve közül a harmadik rendszeres és teljes leírását tartalmazza a szemészet tudományának és sokkal teljesebb és pontosabb, mint az addig használt görög Compilatiok. Avicenna Szemészetét 1902-ben Hirschberg és Lippert fordították német nyelvre, megfelelő magyarázatokkal és registerekkel látták el, így a Kánonnak ezt a számunkra különlegesen érdekes részét hozzáférhetővé tették. A francia XVI. századbeli híres fejek sorában (1943) találjuk Ambrosie Páré (1510—1590) bélyegét, aki tanulatlan borbélyból felküzdötte magát a királyi udvar első chirurgusává. Latinul nem tudott, Chirurgiáját anyanyelvén írta meg, ami az akkori szokásokkal merev ellentétben állott. A szemészet akkoriban még a sebészet egy ága volt, csak az 1700-as évek közepe táján kezd elkülönülni önálló tudománnyá, amire még visszatérünk. Faré már nagy fejezetet szentel munkájában a szemészetnek és rendszeresen tárgyal 16 féle szembetegséget, műtéteket és ezzel korának a szemészetét nagymértékben vitte előre. 245
