Szemészet, 1965 (102. évfolyam, 1-4. szám)
1965-06-01 / 2. szám
A MÁV kórház (Igazgató : Oó Lajos) Szemészeti Osztályának (Főorvos : Németh Lajos) és Központi Laboratórium (Főorvos : Goreczky László) közleménye Autoaggressio az uveán NÉMETH LAJOS és GORECZKY LÁSZLÓ Az autoaggressiós kórképek ma már különálló helyet foglalnak el a klinikumban. A szervezetben lejátszódó autoantigenek és autoantitestek reakciója nyomán lépnek fel, amely a szervek, szövetek — jelen esetben a szem — megbetegedésére vezet. A szem szöveti antigénjeinek módosulása : fertőzés, sérülés stb. révén keletkezhet. Ez a kissé módosult, de mégis fajazonos fehérje, mint antigen autoantitestek képződését okozza. Ha ez a szem valamelyik szövetére vonatkozik, úgy szembetegség jelentkezik. Az autoaggressiós betegségek allergiás jellegének finom immunserológiai reakciókkal vagy állatkísérleti hasonlatosságokkal történő bizonyítása már több értékes adatot hozott, de még mindig döntő a kórkép. A század elején bizonytalan hangok utalnak a keratitis parenchymatosa, a sympathiás ophthalmia autoallergiás vonatkozásaira. 1904 körül Goloicin tesz említést erről, bizonyíték nélkül. Ma már tudjuk, hogy az említetteken kívül egyes szaruhártyagyulladások, szivárvány — érhártyagyulladások, retinális ér elváltozások, bizonyos glaucoma-féleségek is megtalálhatók ezen betegségek között. Klinikailag és szövettanilag kitűnően vizsgált és tisztázott kórképeknek tekinthetők a saját lencsefehérje okozta uveitisek és glaukomák. Egyikük vizsgálati eredményei szerint pl., melyeket 1961-ben közölt, a phacoallergiás glaucomák /,2-5%-ban fordult elő beteganyagukban. Bennet szerint 07,5%-ra tehető az aetiologiailag nem tisztázott uveitisek száma. Ezt a nagyon pesszimista arányszámot tovább lehet csökkenteni az antistreptolysin, Rose, Latex, C reaktív protein, Middlebrook—Dubos, Wassermann, Sabin—Feldmann, brucella, leptospira testek systematikus alkalmazásával. Igaz ezek a serologiai reactiók Siegert szerint csak utalnak a szervezet említett ágensekkel történt kapcsolatára, de nem bizonyítják a szemgyulladás specikus voltát. Mégis a klinikus számára felbecsülhetetlen jelentőséggel bírnak a megbetegedés értékelésében és a gyógykezelés megindításakor. Az ilyen módon leszűkített, tisztázhatatlan kórokú csoportban találhatjuk az autoaggressiós uveitiseket. Ezeknek diagnostizálhatósága és kiemelése tovább szűkítené az ismeretlen kórokú uveitisek körét. Megnehezíti a dolgot az, hogy autoantitestek kimutatása igen ritkán és csak kevés szerzőnek sikerült. Ennek okaira nem térünk ki, de a látszólag gyenge antigen sajátságok ellenére, amint azt Formt is említi, az autoallergiás betegségeket fenyegetőbbeknek, nehezebben befolyásolhatóknak kell tekinteni mint az allergiásokat. Ujihora, Kogure praecipitátióval, haemoglutinátióval Behcet kórban és egyes uveitisekben autoantitesteket tudtak kimutatni. Az idült uveitisek ismeretlen kórokú csoportjából kikívánkoznak azok az esetek, ahol a feltűnően szakaszosan előrehaladó jelleg, cortison készítményekkel — főleg huzamos használat után — való befolyásolhatóság, más gyógyszerek teljes hatástalansága, eosinophilia, ill. monocytosis autoaggressiós kórokra utalnak. Míg phacogenetikus uveitis, ill. glaucoma az autoallergiás gyulladások Immorális jellegű fajtáját példázza, az ilyen jellegű uveitiseknél előtérben van a celluláris reakció, amely inkább helyben képződött autoantitestek szerepére utal. Ezzel összhangban Wollcovicz és Michel szerint az uvea szövete in vitro is tud antitesteket képezni. A vérpályában levő-alacsony antitest titer lehet az egyik oka a serologiai reactio gyakori negativitásának. A csarnok víz serologiai és és cvtologiai vizsgálata több tekintetben 73
