Szemészet, 1965 (102. évfolyam, 1-4. szám)

1965-03-01 / 1. szám

Ebben a kórképben biztos adatunk nincs a reeidivák esetleges infectiós—allergiás természetére vonatkozóan. Még ha a betegség vitatható vírus aetiologiáját tételezzük is fel — ez bizonyos hasonlóságot mutat a Behcetsyndromával (21) — a több éven át tartó betegség endogen allergiás természetét nem vethetjük el.

Érdekes módon a kötőhártya biopsia más típusú elváltozásokat mutat, mint a többi szorosan összefüggő muko-cutan betegségekben (21) (2. ábra). Az eset kórképe, melyről már korábban beszámoltunk (16) évek során érdekes változáson ment át.

Kezdetben a dermatologiai tünetek jelentkeztek (1955). Később ezekhez szemészeti tünetek társultak (1958). A 18 éves férfibeteg szempanaszai miatt szemészeti kezelésben részesült. Alaposabb megfigyelés után kiderült, hogy a folyamat fellobbant valahányszor a beteg földműves munkáját újra kezdte. A bőrtünetek minden egyes alkalommal enyhébbé váltak. A kötőhártya hypertrophia — ezzel szemben — a limbus körül jól láthatóvá vált. Antibiotikumok hatástalanok voltak. A prednisolon-kezelés átmeneti javulást okozott csak. Intravénásán adott typhusvaccinával végzett ismételt nem specifikus desensibilizálás a folyamat több hónapon át való megnyugvását eredményezte. A 8 évi megfigyelési idő elegendő therápiánk értékének megvitatására. Allergiás betegségek gyógykezelése a feltételezett kiváltó ok gátlását, s az antihistamin- és antiserotin anyagok hatásosá tételét célozza (18).

Egyre több tapasztalat igazolja ennek a gyógykezelésnek értékét a szem korai tünetekkel járó allergiás gyulladásában. Huzamosabb alkalmazása után az eredmény elmarad. Nemkívánatos melléktünetek lépnek fel, mely steroid therápia bevezetésére (még lokálisan adagolva is!!) különösen veszélyesek lehetnek.

A desensibilizálás — mint gyógyszeres kezelés — elméletileg specifikus, vagy nem specificus hatású lehet (18). A specificus allergenek kimutatásának nehézségei miatt előnyben részesítik a nem specificus therápiát (19). Példának itt Palich—Szántó és Szécsi (11) munkáját említjük, akik jó eredményt értek el sajátvér therápiával. Packich eredményesen gátolta nyúlszem kísérletes allergiáját pyrogenal-lal (10). A pyrogenalhoz közel áll a Skrzypczak és Lipnicki (17) által bevezetett salmonella typhi, illetve paratyphus A és В endotoxin. Rowley (14) állatkísérletekben kimutatta a salmonella endotoxin antianaphylacticus és a nem specificus resistentiát fokozó hatását.

Klinikai beteganyagunkon eredményesen alkalmaztuk. A ritkán észlelhető pyrogen hatásnak nincs jelentősége. A kezelés előnye, hogy jól tűrik a betegek; mellékhatása nincs; az alacsony dosis (3 gamma pro kg) és a kezelés korlátlan megismételhetősége. Intravénásán adandó, 4—5 naponként ismételjük. A kezelés eredményességét mutatja, ha a gyulladásos tünetek 24 órán belül csökkennek. Ha néhány injectió után nincs hatása, a kúrát eredménytelennek kell tartanunk.

Lokálisan a kezelést az általánosan használt egyszerűbb gyógyszerekkel egészítjük ki, szükség esetén mydriaticumot is adunk. A vázolt kórképek aetiologia szempontjából nem egységesek, de a többéves megfigyelés alapján a tünetek a későbbi allergiás jelenségeknek felelnek meg.

A conjunctivitis vernalis és az erythema exudativum multiforme hiányosan ismert pathogenesise, továbbá az a tény, hogy az ophthalmia nodosa-t kivédeni nem tudjuk, határozza meg alapvetően therápiás eljárásainkat. Huzamos ideig történt megfigyelés a nem specificus desensibilizáló kezelés eredményét igazolja.

6