Szemészet, 1965 (102. évfolyam, 1-4. szám)
1965-03-01 / 1. szám
az, ahol bizonyos útmutatást nyújtanak. Ez esetben is fennáll a diagnostikus allergenek előállításának, standardizálásának nehézsége. A drogallergiák értékelését is nehezíti, hogy legtöbbször inkomplet allergenek, reactiót csak akkor váltanak ki, ha előbb a szervétben komplett allergenekké alakulnak. A baktériumos és vírus-allergenek diagnostikai értékére sem lehet kellő mértékben támaszkodni (Hajós). A szemészeti diagnostika számára a helyi érzékenység vizsgálatára az ophtlmlmoreactio nyújthatna bizonyos támpontot, de a positiv próba csak a kötőhártya és szemhéjbőr localis érzékenységét jelzi. A kötőhártyapróba egyébként túlérzékeny betegen nemkívánatos reactióklml járhat (phlyktaena, szarufekély). Az ophthnlmoreaetiót nem tartanám megbízható módszernek az intraocularis gyulladások esetében mert más lehet az uvea topikus specifikus érzékenysége, mint a kötőhártyáé. Főleg a bakteriális fertőzöttség esetén az egyidejű komplex antigenhatáson alapuló többirányú érzékenység rontja az ophthalmo-, de a bőrreactio valószínűségi értékét is. Az ophtbalmoreactiót ma már a legtöbb szerző elveti, mint veszélyes diagnostikumot. Letterer, Bőké, Dieckhues, Freerksen vizsgálatai a tuberkulindiagnostikát illetően is válságra utalnak, miután kimutatták, hogy a sensibilisáló positiv reactiót adó komponensek különböző baktériumokban közös előfordulású proteinek, poly sacchari dák, lipidek, így a tuberkulinreact iának mint bőrpróbának specificus értéke kérdésessé válik, ha a szervezetben egyidejűleg jelenlevő baktériumok termékeitől származó érzékenység is kimutatható. A javított tuberkulinkészítmények is tartalmaznak nucleinsavakat és polysaccharidákat. A bőrreactio és a kötőhártya érzékenység értékelését illetően az antigén szerkezetek vizsgálata is nehéz helyzet elé állítottak bennünket. Más diagnostikus lehetőség a kötőhártyakaparékban az eosinophil sejtek jelenlétének vizsgálta. 3—/0 % jellemző lehet. Amennyiben cortisonkezelés mellett ez az arányszám csökken, valószínű allergiás gyulladásról van szó. Verrey kidolgozta a csarnokvíz cytodiagnostikáját, az eosinophil sejtek jelenléte a patbergiás gyulladás kórismézését valószínűsíti. A szemészeti diagnostika régebben sem nélkülözte az olyan úttörő munkákat, melyek a szemben helyileg képződő antitestek kimutatását célozták, de egyöntető eredményekre ezek nem vezettek. Az utóbbi évtizedek fentebb ismertetett diagnostikai technikái az allergiás szemészeti kórképek helyi és általános kórismézése számára új lehetőségeket hoztak, melyekről részletesebben a megfelelő fejezetekben még szólni fogok. Böke és Dieckhues diagnostikus célokra tbc-s uveitiseknél a csarnokban levő gyulladásos sejtek cytolysisére irányítják a figyelmet. A szemhéj bőrének allergiás megbetegedései A szemhéj bőre átmeneti structura éa kötőhártya és az arc bőre között, ahol egyik rész megbetegedése könnyen átterjedhet a másikra. A túlérzékenységi reactiók feloszthatok : 1. Anaphylaxiás és atopiás korai típusú elváltozásokra a) urticaria, angioneuroticus oedema, szérumbetegség, rovarcsípések. 2. Késői típusú kontakt allergiákra a) allergiás dermatoconjunctivitis b) ekzemás kontakt dermatitis. 3. Mikrobaallergiás késői típusú elváltozásokra. a) infectiós ekzematoid dermatitis, melyeknél gyakran a staphylococcus, streptococcus és gombás fertőzések szerepelnek. Lehetséges, hogy a szemhéj viszketését allergiásnak kell tekinteni. Pruritus allergicust okozhatnak olyan antigének, melyek egyébként gyulladásos reactiót idéznek elő, de az antigen és antitest csekély mennyisége van jelen, ami még nem vált ki gyulladásos tüneteket az idegvégződéseken lejátszódó untigen-antitest reactióval. Gyógyszerek (morphin barbiturat, penicillin) élvezeti szerek, környezeti és nutritiv allergenek, bélférgek, aetheres olajok szerepelhetnek. Nem zárható ki a fizikális allergia szerepe sem (pruritus hiemalis). Tekintetbe jöhetnek histaminliberatorok és ismeretlen prurigen anyagok. A pruritus allergicusra jellemző a hirtelen kezdet és elmúlás. Urticariás eruptióknál gyakori lehet a diffus szemhéji vizenyő, gyakran polyvalens túlérzékenységről van szó. A szemhéj Quincke-oede mája tulajdonképpen nem túl gyakori, el kell választani az egyéb természetű szemhéj duzzanattól. Összetéveszthető az olyan oedemákkal, melyek a szemhéjakon endoerin zavarok mellett mutatkoznak (pajzsmirigy, petefészek). Utóbbiak általában lassan fejlődnek ki és hosszabb ideig tartanak. A Quincke-oeAema elvileg a bulbus minden részére kiterjedhet, a vizenyős fellazulás tensióemelkedést is okozhat. Ez az állapot felel meg a Weekers által leírt oedema allergicum paroxysticumnak. A kontakt allergiák kiváltásában alimentaris allergenek, drogok, rovarmérgek stb. szerepelhetnek. A kontakt szemhéjgyulladások legtöbbje azonban elsődleges irritatio. 63
