Szemészet, 1965 (102. évfolyam, 1-4. szám)

1965-03-01 / 1. szám

Az iparosítással nagy számban előforduló syntheticus anyagok, ehemikaliák, kosmeticumok a szemhéj betegségeket a civilizáció betegségeivé emelték. A szemhéjon sensibilisálhatnak percutan mindazok az anyagok, melyek elpusztítják a bőr zsírvédő rétegét, vagy megfelelő hosszú ideig hatva azt áttörik és felszívódásra kerülnek. Ezt megkönnyíti a mechanikus dörzsölés vagy lúgos anyagokkal való érintkezés. A különböző fémek, kátrányfestékek, kenőcs alapanyagok, gyógyszerek, vegyszerek, mint nem fehérje természetű allergenek az alapconceptio szerint nem okoznak önmagukban túlérzékenységi reactiót. Wolff, Eisner, Landsteiner, majd Obermayer és Pick mutattak rá, hogy a nem fehérjetermészetű vegyületek a szervezet fehérjéivel egyesülve antigen természetűekké válhatnak és a hapten képviseli a specifitást, úgy hogy az allergia chemiai anyaggal és nem a fehérjével szemben áll fenn. Ez a tény magyarázza azt is, hogy miért nem tanácsos valamely túlérzékenységet okozó gyógyszert hasonló chemiai összetételű anyaggal helyettesíteni. A contact anyagokkal szemben okozott irritatio eseteiben a legtöbb chemiai anyaggal szemben antitestek kimutatása nem lehetséges. Ezért a probléma, az antitest mechanismus kimutatása nélkül nem tisztázott. A shock szövet Sulzberger szerint az epidermis, akár külső, akár belső az expositio útja. Az atopiás jellegű szemhéjgyulladásoknál a cutis a shock szövet. Az antigén mechanismus tisztázására úgy látszik a stereochemia mutat további utat, az antigenicitas kérdése összefügg azzal, hogy a benzolgyűrűt tartalmazó chemiai anyag molekuláris structurájában az amin-gyök (NH2) miként kapcsolódik. A para-állású anyagok messze nagyobb ídlergen tulajdonsággal rendelkeznek, mint az ortho- vagy méta kötésű vegyületek. A paravegyületek jelentősége tehát a kontakt allergiák keltetésében igen nagy. Aszerint, hogy az exogen anyag a rigid fibrosus keratinhoz, illetve kollagénhez vagy oldott nem viscosus szérumfehérjékhez kötődik különböző reactio típusok keletkeznek. A kontakt dermatitisek kezelésénél arra hívnánk fel a figyelmet, hogy az alkalmazott steroidokkal szemben is fennállhat érzékenység. Antihistamin nyújtásának csak orálisán van értelme, akkor, ha a szemhéjgyulladás egy korai típusú varietás.

Az ekzemás allergiás gyulladás a bőrön nem egy stationer állapot . Haxthausen transplantatiós kísérletei mutatják, hogy ha normal bőrt ültetett sensi bilisált bőrbe, néhány napon belül hasonló érzékenységűvé válik, viszont, ha sensitiv donor bőrt ültetett ép bőrbe, az elveszti érzékenységét. Ez azt mutatja, hogy az ekzemás allergia factor a szervezetből kerül a bőrbe, valószínűleg lymphocytákkal.

A túlérzékenységi reactiók harmadik csoportjában a baktériumok, gombás és vírusos mikroorganismusok szerepelnek és infekctiós ekzematoid dermatitist okoznak. Thygeson és mások a staphylococcus szerepére hívják fel elsősorban a figyelmet. Gombás ekzematoid dermatitiseknél — bár általában késői típusúak — előfordulhatnak korai gyulladások, vagy a szemhéji ekzema megszokott képével találkozunk, korpádzás, nedvedzés, pörkképződés, hólyagocskák jelenlétében diffus neurodermitis vagy chronicus blepharitis marginalis áll fenn. A blepharitis ciliaris ekzemás jellegének felismerése nem mindig könnyű. A gombás ekzematoid dermatitisekre Fazakas már sokszor irányította figyelmünket. Trychophyton, epidermophyton és mikrosporon a gyakoribb sensibilizátorok. A mykogen allergia állapotában levő egyéneken pl. penicillin is válthat ki típusos localisalt mykideket, dishidrotikus ekzemát. Egy ritka esetünkben a sensibilizáló góc interdigitalis erosio volt a lábon, kézen és a betegnél gyakran mutatkoztak dyshidrosiform hólyagok. A szemen ophthalmo-mykideknek megfelelő csomós gócok. A bőrelváltozás visszafejlődése után a szemen sem fordult elő további eruptio. Lokalizálódhatnak a szemhéj bőrön mikrobás eredetű allergidek, mikrobidek. Még megemlíthetők az egyes purpur» formák, melyeknél a sensibilizálódás az apró ereken van. Meibomilis és chalazeon bizonyos eseteiben staphylococcus produktumokkal szemben állhat fenn túlérzékenység. Löwenstein autosensibilizációs theoriája szerint a Meibom mirigyek váladékának ismételt felszívódása chalazeont okozhat.

Külön csoport a fényhatásra bekövetkező photodynamiás szemhéj dermatosisok, photodermatosisok mint contact photoallergiák (Sams, Epstein, Burckhardt). A photodynamikusan ható anyagok, mint pl. sulfanylamid, para-amino vegyületek, egyes antibiotikumok és antihistaminok photokatalytikus anyagok jelenlétében okozhatnak bőrelváltozásokat, pl. urticaria photogenicát, ekzema, solaret és prurigo aestivalist. Bizonyos növényi olajok, paraffin és vaselin készítmények is tartalmazhatnak fényerzékenyitő anyagokat, melyek egyes egyéneken az arc és szem körül sötét szürkésbarna pigmentatiót és enyhe keratitist okoznak. Ismert a Riehl-féle melanosis, mint photodynamiás elváltozás.

Folytatása és befejezése a következő számban.

64