Szemészet, 1965 (102. évfolyam, 1-4. szám)

1965-06-01 / 2. szám

A kezelést tetracain cseppentés után végezzük. A limbus mellett 1—2 mm-re a kötőhártyát körülírt helyen cocainos vattás üvegpálcával érintjük, majd a kötőhártyán csipesszel redőt fogva a bulbust a bénult mozgás irányában 3—5 percig mozgatjuk. A dukció közben az egészséges szem az intendált mozgás irányába tekint: ezáltal a kezelt izom homolateralis antagonistája relaxált helyzetbe kerül. A passzív dukció fájdalmatlan, a betegek jól tűrik. Kezelés után a szemrésbe kenőcsöt adunk. Idős betegeken a mozgatást óvatosan végezzük, mivel a dukció alatt néha átmeneti bradycardia lép fel. A bulbusrögzítés helyén 3 esetben apró suffusio keletkezett, amely rövid idő alatt felszívódott.

Egy év alatt intézetünkben az izomtréninggel kombinált passzív dukciós kezelést 25 szemizom paresis és plegia esetében alkalmaztuk.

A 25 motilitászavar a következőképp oszlott meg :

n. abducens plegia ......................................... 6

paresis ........................................ 6

n. oculomotorius plegia .................................. 4

paresis ................................. 8

n. trochlearis paresis ...................................... 1

Összesen............ 25

Az oculomotorius paresis minden esetben perifériás volt, több szemizmot érintett.

Az 1. táblázatból kitűnik, hogy konzervatív kezeléssel gyakolatilag teljes gyógyulást (diplopia csupán extrém szélső helyzetben) a betegek 60%-ában értünk el. Az irodalom a spontán remissio arányáról ritkán ad adatokat ; Bielschowsky ezt az arányt nagy anyag kapcsán 35%-banadjameg. A gyógyulás eseteinkben általában 8—10 hét alatt bekövetkezett ; Dühe—Elder traumás szemizomparesiseknél 4—6 hónapos átlagos gyógyulási időről számol be. Azon esetekben, amikor az izom reinnervatiója nem jött létre (leginkább intracranialis aneurysma-műtétek után visszamaradt szemizom-paresisekben), a kontraktúra kialakulásának megakadályozásával javítottuk a tervezett műtét kilátásait. Gyógyult eseteinkben a passzív mozgatás véleményünk szerint nemcsak a kontraktúra gátlása útján hatott ; feltehető, hogy a dukció mechanikai hatása elősegíti a para- és ultraterminalis reinnervatio (Coers, Woolf) folyamatát is.

1. táblázat

Aetiologia

Gyógyult

Javult

Változatlan

Romlott

összesen

Koponyatrauma ....................................................

8

2

i

—

и

Intracranialis térszűkítő folyamat

(aneurysma, tumor) ........................................

1

2

4

—

7

Egyéb okok (vascularis laesio stb.) ............

6

1-—

7

Összesen......................................

15

5

5

—

25

Eseteink száma nem nagy. Az átlagosnál súlyosabb, főleg idegsebészeti betegeken elért eredményeink teszik indokolttá azok közlését. Nem ismeretlen előttünk a szemorvos idegenkedése mindenfajta nem-operatív kezelési módtól a bénulásos kancsalságnál ; élettani megfontolások és eddigi tapasztalataink alapján azonban úgy véljük, hogy szemizomparesisekben a fenti kezelési schéma ajánlható.

105