Szemészet, 1964 (101. évfolyam, 1-4. zám)
1964-06-01 / 2. szám
Egyik excentrikusán fixáló ambliop betegünket ЗУ2 éves korában vettük kezelésbe. Majdnem 1 x/2 évig teljesen eredménytelenül fáradoztunk, csak miután elérte ú-ik életévét, és sikerült megnyernünk aktív közreműködését, kezdtek a javulás jelei mutatkozni. Legjobban a 6 és 9 év közötti gyermekekkel tudunk dolgozni és általában ennél a korosztálynál érünk el legrövidebb idő alatt eredményt. Betegeink legnagyobb részének szülei arról számolnak be, hogy 3 — 4 éves kor között lépett fel a kancsalság, ritkábban arról, hogy már az első életév körül kancsalítani kezdett a gyermek. Kétségtelen, hogy az utóbbi időben — főleg amióta egy ismeretterjesztő cikkben, a helyi sajtóban is foglalkoztunk a kérdés jelentőségével — több 1 és 2 év közötti kancsal gyermeket hoztak szakvizsgálatra. Ebben a korban igen fontosnak tartjuk a megelőző passzív kezelést, hogy megakadályozzuk a hibás szenzoros viszonyok kialakulását és rögzülését. Már egyéves gyereknek is rendelünk szemüveget, és amennyiben a szemüveg alatt nem tűnik el a deviáció, a fixáló szem teljes lekötését javasoljuk mindaddig, amíg az eredetileg monokuláris kancsalság alternálóvá nem válik. Alternálás esetén váltott takarást alkalmazunk, addig az életkorig, amíg a gyermek szellemi fejlettsége lehetővé teszi a binokuláris látásreflex gyakorlatok útján való kinevelését. Ezen életkor előtt nem javasolunk műtétet. Ha a beteg nem közvetlenül a kancsalság fellépte után, hanem később jelentkezik, amikor a kóros szenzoros viszonyok már rögzültek, de szellemileg még nem elég érett ahhoz, hogy aktív kezelést lehessen kezdeni, a kancsalító szemet kötjük le mindaddig, amíg a gyermek eléri a kezeléshez szükséges értelmi fejlettséget. Nálunk a megelőző munkát is az ortoptikai rendelés végzi, bár meggyőződésünk, hogy ezen a téren a poliklinikákon rendelő szakorvosok komoly segítséget adhatnának. A minél szélesebb körű szervezett kancsalság ellenes küzdelmet, a kancsalok nagy száma teszi indokolttá. Ezzel kapcsolatos hivatalos román statisztikai adatok nincsenek, de ötszáz 3—6 év közötti marosváráshelyi óvodás gyermek általunk végzett szűrővizsgálata kapcsán 8 kancsalt találtunk. Ez 7,6'%-nak felel meg, egyezik Hvatova, Pilman és Romanova (1959) adataival, akik a kancsalok százalékos arányát 1,5—2%-ra teszik. A kancsalság pleioptikai-ortoptikai kezelésével kapcsolatos, rövid időre visszanyúló tapasztalataink indokolni látszanak azt az optimizmust, amelyet e kezelési mód megteremtői és kifejlesztői, valamint követőik mutatnak. Irodalom 1. Blatt N., Regenbogen L. : Oftalmologia 2/2 133—143 (1957). — 2. Cuvin— Sarafian E., Schela E. : Oftalmologia 6/1 25—34 (1962). — 3. Miron M. 8. : Oftalmologia 6/1 1—14 (1962). — 4. Pilman N. I. : Funkcionalnoe lecsenie szodruzsesztvennovo koszoglazij u detej. Medgiz Kiev 1959. — 5. Ratiu E. : Oftalmologia 6/1 15—24 (1962). —- 6. Säbädeanu VKooács-Barázs M. : Oftalmologia 6/1 (1962). 79
