Szemészet, 1964 (101. évfolyam, 1-4. zám)
1964-03-01 / 1. szám
a külső ellazul, mert antagonisták. A két izom synchron beidegzése okozza a retractiót ; az együttes innervatio a szemgolyót hátrahúzza. 3. Adducalni tud a szem, mert a belső egyenes akciós potenciáljai nagyobbak, mint a külső egyenesé. A külső egyenes társult összehúzódása okozza az adductio korlátozott volták (2., 9. ábra) . 4. A két izom balratekintéskor (abductio) synchron ellazul, annak ellenére, hogy a Sherrington -szabály értelmében a belső egyenesnek relaxálódnia, a külső egyenesnek innerválódnia kellene. Az együttes relaxatio miatt nem abducálódik a bal szem. 5. Az izmok maximális innervatiójának és az előrenézésnek akciós potentiáljai nem mutatnak olyan nagy amplitudokülönbséget, mint azt ép viszonyok közt láthatjuk. Az ép jobb külső egyenes elektromos akvititása előrenézéskor 80—90, maximális innervatióban 300—500 mikrovolt. A bal külső és belső egyenes aktivitásának amplitúdói előrenézéskor 180—200 mikrovolt; összehúzódáskor a bal belső egyenesen 280—350 mikrovolt, a bal külső egyenesen 220—240 mikrovolt. Myographiás leletünk ellenőrzésére a bal külső egyenes izmot novocainnal infiltráltuk. Eredmény : a reatractio befelénézéskor nem jelentkezett, a szem adductiója teljessé vált. Tehát a külső egyenes bénítása következtében a syndroma legjellegzetesebb része, a retractio, megszűnt. A Duane-synd roma elektromyographiás vizsgálatával az irodalomban hat közlemény foglalkozik. Ezek közül három (Breinin 1957; Ambrosio és d’Esposito 1957; de Conciliis 1958) az érintett szem külső egyeneséről csökkent elektromos aktivitást vezetett le. Ezek az adatok a lokális pathogenesis mellett szóltak. Sut о (1960) 14 Duane-syndromás beteg elektromyogrammja közül 12 esetben talált kóros synergizmust a külső és belső egyenes izom között. Vele egyidőben Papst és Esslen (1960) 5 esetben mutatja ki a kóros synergizmust. Legújabban Papst (1962) különböző congenitalis szemmozgászavarok tárgyalása során kimutatja, hogy a Z)uane-svndroma tulajdonképpen egy jellegzetes, de nem egyedülálló típusa a veleszületett paradox innervatióknak. Betegünk szem mozgászavara teljesen azonos típusú az irodalomban található supranuclearis típusú eltérésekkel. A novocain-bénítás hatására a szemmozgászavar az elektromyogramm alapján feltételezett pathomechanizmusnak megfelelően változik. Tehát esetünk is bizonyítja, hogy a Danne-syndromák egy részének supranuclearis paradox innervatio az oka. Betegünk kórlefolyásával demonstrálni kívántuk az elektromyographia jelentőségét a klinikai gyakorlatban. A novocain-test közlésével pedig demonstrálni kívántuk, hogy ismert pathomechanizmus esetében egyszerű eszközökkel is fel tudjuk ismerni a supranuclearis szemmozgászavarokat. összefoglalás öaane-syndromában szenvedő beteg elektromyogrammjának analízisével megállapítják, hogy a szemmozgászavar a külső és belső egyenes kóros synergizmusának következménye. Esetükben a bal külső egyenes az ép jobb külső egyeneshez viszonyítva fokozott tónusú. Az elektromyographia és a szerzők által javasolt novocain-test alkalmas egyes supranuclearis szemmozgászavarok pathomechan i zmusának tisztázására. Irodalom I. Adrian, E., Bronk, D. : J. physiol. 67, 119. 1929. — 2. Ambrosio, A., ü’Esposito, M. : Arch. Ottalm. 61 : 299. 1957. — 3. Björk, A. : Experientia, 8 : 226. 1952. — 4. Breinin, О. : Arch, of Ophthalm. 58 : 375. 1957. — 5. De Conciliis, U. : Arch. Ottalm. 62 : 309. 1958. — 6. Denny-Brown, D., Pennybacker, J. ; Brain, 61 : 311. 1938. — 54
