Szemészet, 1964 (101. évfolyam, 1-4. zám)
1964-03-01 / 1. szám
Megbeszélés A magyar szemészeti irodalomban tudomásunk szerint szemizom elektromyographiával foglalkozó közlemény nem jelent meg. Ezért röviden összefoglaljuk a szemészeti elektromyographia klinikai alkalmazásának mai állását. Dubois-Reymond már 1848-ban kimutatta, hogy az izmokból actiós potentiálokat lehet levezetni. A coaxialis elektród ( Adrian, Bronk, 1929.) és az elektroncső bevezetése biztosította a technikai lehetőséget a megfigyelés klinikai felhasználására. 793S-ban jelent meg Denny-Brown és Pennybacker alapvető munkája : ezt az évet tekintik az elektromyographia klinikai alkalmazása kezdetének. A szemészeti diagnosztikában először Björk (1932) használta az elektromyographiát. A szemizmokról levezetett elektromos aktivitás interferentia-típusú, átmeneti jellegű görbék, vagy egyes kisülések formájában jelentkezik az elektromyogrammon. Előretekintéskor a mindenkor fennálló szemizomtonusnak megfelelően interferentiatípusú aktivitás jelentkezik (4. ábra). Relaxatióban az elektromos aktivitás csökken, de nem tűnik el teljesen (6. ábra), összefoglalva, az egyéb harántcsíkolt izmok myogrammjától a szemizom myogramm lényegesen különbözik. A vázizomzat egyetlen motoneuronjához néhány száz, sőt egyes izmokban 1000 izomrost tartozik, addig a szemizom 1-1 neuronja 5—7 izomrostot innervál. A másik különbség az, hogy a vázizomzatról relaxatióban elektromos aktivitás nem vezethető el ; a szemizmokról ébrenlétben relaxatióban is nyerhető elektromos aktivitás. Ennek a két sajátosságnak figyelembevétele a szemizmok elektromyogrammjának értékelésében elengedhetetlen. Az elektromyographia segítségével új megvilágításban tudjuk vizsgálni a szemizmok fiziológiás és pathológiás működését. Ennek alapján revideálni kellett a szemmozgászavarokról való bizonyos ismereteinket. így például néhány perifériásnak vélt paresisról, többek között egyes congenitalis „abducens-paresis”-ról bebizonyosodott, hogy centrális innervatiózavar következménye. Bizonyos szemizombénulásokról kimutatták, hogy tulajdonképpen myogenek. Tjj kórképeket sikerült körülhatárolni {pl. az ocularis myositis acut és chronikus formája ; az ocularis progressiv izomdystrophia, melyet a régi terminológia szerint progressiv nuclearis ophthalmoplegiának véltek). DISA gyártmányú elektromyographiás készüléket használunk. Az elektromos aktivitást oscilloskóppal és hangszóróval figyelhetjük meg. Rögzítése fotoregisztrálással történik. Coaxiális tűelektródot használunk. A kötőhártyát localisan érzéstelenítjük (pantocain vagy cocáin csepp). A beavatkozás — kellő érzéstelenítés után — nem fájdalmas, a betegek jól tűrik. Kivételt csak a gyermekek és igen nyugtalan betegek képeznek. Psychés okokból nem minden esetben tűrik el, hogy az injekciós-tű alakú elektróddal a kötőhártyán át az izomba szúrjunk. Kellő gyakorlattal valamennyi szemizom izoláltan vizsgálható. Eddig összesen 50 betegen végeztünk elektromyographiás vizsgálatot. A betegek 2—5 szemizmáról vezettünk le elektromos aktivitást. Súlyosabb szövődményünk nem volt. Egyetlen esetben jelentkezett nagyobb subconjunctivalis vérzés, amely kb. 2—3 hét alatt szívódott fel. Ennek a betegnek acut ocularis myositise volt. Betegünk congenitalis szemmozgászavara típusos />fm«e-syndromának felel meg, mert az abductio bal szemmel alig vihető ki, a bal szem adductiója is korlátozott. Adductiókor a bulbus retrahálódik és a szemrés szűkebb lesz. Az elektromyogrammokon a következőket láthatjuk. A jobb külső egyenes elektromyogrammján kóros eltérés nem látható sem előrenézéskor, sem a különböző irányú tekintések során. Nemcsak az egyes akcióspotenciálok amplitúdója felel meg a fiziológiás értékeknek, hanem az ezek közötti különbség is a normális értékeknek megfelelő. A bal szem külső és belső egyenes izmának neuromuscularis ingervezetése kifogástalan. Sem denervatios potentiál, sem polyphasia, sem a motoros egységek kiesése nem figyelhető meg. A bal külső és belső egyenes actiós potentiáljai a következőkben térnek el az épnek talált jobb külső egyenes izom actiós potenti áljaitól : /. Mindkét izom tónusa fokozott előrenézéskor. Az átlagos 80 90 mikrovolt helyett 180—200 mikrovolt az amplitudo (5. ábra). 2. A két izom jobbratekintéskor (adductio) synchron innerválódik, aimak ellenére, hogy fiziológiás körülmények közt csak a belső egyenes húzódik össze, 53
