Szemészet, 1964 (101. évfolyam, 1-4. zám)
1964-03-01 / 1. szám
anomaloscopon sem chromaticus sem pedig fényintenzitásbeli különbséget nem tudtak érzékelni. 2. 37 esetben 4 m о. и. — 5/20 látóélesség és parafoveolaris vagy paramacularis fixálás mellett a betegek az Ishihara táblák közül a 4, 7, 9, 12. számú táblákat 90 %-ban, ezeken kívül számos táblát hibásan olvastak. Az anomalquotiens 0,85—0,62 között volt. Két esetben extrem protanomaliának megfelelő anomaloscopos állítást kaptunk. 3. 5/5 látóélesség és centrális fixatio eseteiben alternáló kancsal betegeinknél, az Ishihara táblákat hibátlanul olvasták és az anomalquotiens középnormál volt. 4. Macula degeneratióban szenvedő betegeink színérzékenységének zavara a macula destructiojának mértékével változott. A normális színérzékenységhez bizonyos, hogy jó csap-fiinctio szükséges. Nem hanyagolható el azonban az agykérgi tényezők szerepe sem. Adataink alapján az a véleményünk alakult ki, hogy a kancsal-amblyop szem színérzékenysége ugyanolyan jellegű laesiót szenved mint annak feloldó képessége. Szín-amblyopiának csak azért nem nevezhetjük, mert ezt a fogalmat más jelenségre kötötték le. Nem zárható ki azonban a két jelenség összefüggése. Joggal feltételezhető, hogy mind a látóélesség, mind a színérzés csökkent volta a csap-functiók zavarára vezethető vissza. Kérdés azonban, hogy ez acsökkenés primaer-e, vagy pedig kérgi suppressio következménye. Erre a vizsgálatsorozat nem ad választ. Macula degeneratio esetében észlelt hasonló eredmények ugyanis ezt nem bizonyítják. A macula anatómiai elváltozásai megakadályozzák a normális perceptiót. Ez nem bizonyíték azonban a kancsal-amblyopia eseteire, ahol morphologiai elváltozást eddig nem sikerült kimutatni. A színérzékenység vizsgálata kétségtelenül subjectiv meghatározás, még akkor is, ha anomaloscoppal történik. Ismeretes, hogy a nők 0,4—0,8%-a, a férfiak 6—8%-a színtévesztő lehet ép szemfenék mellett is. A színérzékenység vizsgálat eredményei alapján kancsal-amblyopoknál az eltérés a nemektől független volt. A vizsgálatoknak a színlátás diagnosztikájában használatos értékelése nem mond sokat. Lényegében véve 35 betegünknél, akiknek kancsal-amblyop szemén a látóélesség 4 m o.u. — 5/25 között volt, 0,9—0,7 anomalquotiens közötti deviatiót találtunk. Döntően jellemző volt azonban, hogy I. Minden esetben a kancsal-amblyop szem anomalquotiense protos irányban tolódott el, a teljes látóélességű szem anomalquotienséhez viszonyítva. II. Minden esetben a teljes látóélességű szem controlljakor, amellyel a kancsal-amblyop szem anomaloscopos beállítását ellenőriztettük, az anomaloscop körének felső felét ,,narancsvörösnek” jelezték és corrigálták. Tapasztalatainkat a következőkben összegezzük : 1. A színlátás-vizsgálat diagnosztikájában használt eszközökkel nyert eredmények KIZÁRÓLAG CENTRÁLIS, FOVEOLARIS FIXATIO eseteiben értékelhetők. Ez természetesen vonatkozik magára a színlátás diagnosztikájára is. 2. Parafoveolaris fixatiónál még a macula területén belül is az eszközökkel nyert vizsgálati eredménvek a „VÖRÖS IRÁNY В A” tolódnak el. 3. Kifejezett a látóhártya EXTRAFOVSOLARIS „VÖRÖS ÉHSÉGE” az eszközös meghatározás lehetőségének határáig, azaz 4 m o. u. látóélességig. összefoglalás 120 betegünknél végzett színérzékenységvizsgálat eredménye azt mutatta, hogy a színérzékenység zavara jellemző a macula csökkent működésére. Az anomaloscopos vizsgálat hasznos segítség lehet annak esetleges eldöntésére, hogy az amblyopia reverzibilis vagy irreverzibilis jellegű. Ehhez nagyobb számú vizsgálati anyagnak statisztikai kiértékelése folyamatban van. 42
