Szemészet, 1964 (101. évfolyam, 1-4. zám)
1964-03-01 / 1. szám
jaus dem zur Liquorentnahme benützten Trokar hergestellt werden). Die beiden Enden des Fadens werden mit Leukoplast zu der Haut befestigt. Durch Bewegen des eingeführten Fadens und entlang dessen durch Spülungen mit einem Gemisch von Antibiotica und Hydrocortison kann die Entzündung des Tränensacks bekämpft und die Durchgängigkeit des Ductus nasolacrymalis gesichert werden. Die Methode ist einfach, lässt sich rasch, leicht und auch ambulanten Kranken durchführen. Auch in ästhetischer Hinsicht ist sie befriedigend, indem keine sichtbare Spuren Zurückbleiben. Friedmann, L.: A New Bloodless Procedure for Treating the Chronically Inflamed Lacrimal Sac. The author suggests to introduce a plastic thread into the nasal cavity along the lower lacrimal duct by means of a hollow blunt cannule (which can easily be made of a trocar as used for lumbar puncture). Both ends of the thread should be fixed to the skin with adhesive tape. By moving the thread to and fro, and by irrigations with a mixture of an antibiotic and hydrocortisone along the thread, the inflammation of the lacrimal sac can be checked, and the nasolacrimal duct reopened. The procedure is simple, easy to perform and applicable also to out-patients, and as it leaves no traces behind, meets cosmetic requirements, too. A Budapesti Orvostudományi Egyetem 1. sz. Szemészeti Klinikájának (Igazgató: Radnót Magda egyetemi tanár) közleménye Kancsal-amblyop szemek színérzékenysége (Előzetes közlemény) PAJOR REZSŐ — MEDGYASZAY ATTILA Kancsal-amblyopia vizsgálatára különböző módszereket ismerünk. 0ppH a kérdést anomaloscopos vizsgálattal közelítette meg. Feltehető, hogy az amblyopia bizonyos esetekben macularis elváltozás következménye, még akkor is, ha eddigi vizsgálati módszereinkkel nem tudjuk ezt igazolni. Űgv gondoljuk, hogy a színérzékenység meghatározása hasznos kisegítő vizsgálat lehet a rnacula functióit illetőleg kancsal-amblvopia eseteiben. Az Ishihara tábla és a Nagel anomaloscop nem a vizsgált kancsal-amblyop szemek functiójának meghatározására adaequat eszköz, ilyen eszköz a gyakorlatban nincs is. Mégis a színlátás diagnosztikájában használatos eszközök segítségével igyekeztünk a macula színérzékenységének állapotára következtetni. 120 esetben határoztuk meg a színérzékenységet, 56 monocularis kancsal-. 50 alternáló kancsal- és 14 degeneratio maculae lutaeban szenvedő betegnél. Az alternáló kancsal és macula degeneratióban szenvedő betegek adatai az összehasonlítás célját szolgálták. A vizsgálatot Ishihara táblával (VII. kiadás Kimpton, London) és Nagel I. típusú anomaloscoppal végeztük. A teljes látóélességű szem azonnali, biztos controllt jelentett. Feltételeztük, hogy centrális fixálás és teljes látóképesség esetében a színérzékenység normális, továbbá azt, hogy hibás fixatiónál és tompalátásnál a színérzékenység zavara a tompalátás fokával és a fixálás periféria felé való eltolódásának mértékével párhuzamosan változik. Vizsgálataink eredménye : 1. 19 esetben 3 m o. w.-nál csökkentebb látóélesség és paramacularis vagy excentricus fixálás mellett a színérzékenység zavara a csökkent látóélességnek és a hibás fixálásnak megfelelt. Az Ishihara táblák számait a betegek nem ismerték fel és az 41
