Szemészet, 1964 (101. évfolyam, 1-4. zám)
1964-12-01 / 4. szám
A Budapesti Orvostovábbképző Intézet (igazgató : Dr. Magyar Imre, egyetemi tanár, az orvostudományok doktora) Szemészeti Tanszékének (tanszékvezető : dr. Weinstein Pál egyetemi tanár, az orvostudományok doktora) közleménye. A glaukoma kérdés mai állása WEINSTEIN PÁL Dolgozatomban ismertetni szeretném mindazt, ami maradandónak bizonyult az utolsó 30 év glaukomakutatásában, s szeretném vázolni a jövő útjait. A szemfeszülés állandóságát a beáramló és eltávozó folyadék egymáshoz való aránya biztosítja. Az odaáramló folyadék az intraocularis vérmennyiségből és a csarnokvízből adódik, az elvezetés a csarnokzug és az elvezető vénák állapotától függ. Az intraocularis folyadékmennyiség nyomást gyakorol a szemburokra, amelyeknek rugalmassága is befolyásolja az intraocularis nyomást. Mindezen tényező felett áll a központi idegrendszer a ganglionokkal. A szembeáramlás lényegében véve érrendszeri probléma. Régen vitatott kérdés a glaukoma és vérnyomás közötti összefüggés. Statisztikai adatok kétségtelenné tették, hogy a glaukomás roham gyakran társul a vérnyomás egyidejű kiugrásával. Bizonyos az is, hogy a hypertoniások között aránylag sok a glaukomás. Bizonyos azonban az is, hogy a belgyógyászok aránylag ritkán látnak glaukomát nephroscleroticus hypertoniások között, és nem kétséges az sem, hogy a hypertoniások normalis szemfeszülése általában inkább valamivel alacsonyabb, a peripheriás kis erek szűkülete következtében. Véleményünk szerint a hypertoniánál fontosabb kérdés a glaukoma problémában az érfal rugalmasságának kérdése. Megállapításunk szerint a glaukomás roham acut intraocularis congestio, amelyhez jól reagáló, rugalmas érfalra van szükség, míg gl. simplexben a rugalmatlan prearterioscleroticus vagy arterioscleroticus érfal dominál. A glaukomás egyének capillarmikroskopiai képében a spasticusatoniás érfal, az ún. vasoneuroticus kép a jellemző, amely kép functionalisan is megmutatkozik az episcleralis érhálózatban olyképpen, hogy az intraocularis nyomás emelkedése előtt artériás, de főleg vénás spasmus látható, míg a szemfeszülés csökkenését episcleralis értágulat vezeti be. Az újabb vizsgálatok bebizonyították a vénás rendszer fontosságát is. Kiderült, hogy a vena cubitalis nyomása napszaki ingadozást mutat, amelyben a reggeli érték alacsony és a nap folyamán emelkedik. Ez az arány glaukomásokon megfordul : reggel magasabb a cubitalis vénás nyomás, mint a nap folyamán bármikor és ez arányban van az intraocularis nyomásváltozással is. Erre vonatkozólag még visszatérünk az elvezetés tanulmányozásának tárgyalásakor. A szemfeszülés szabályozásában szerepet játszik a csarnokvíz termelődése. Mai tudásunk szerint a csarnokvíz részben filtrálódik a vérnyomás következtében, részben pedig secernálódik a corpus ciliareban a processus ciliarisokon át; ez abból következik, hogy vannak bizonyos anyagok, pl. az ureum, ascorbinsav, amelyekből több van a csarnokvízben, mint a plasmában s ez a többlet csak secretio útján jöhet létre. A legújabb electromikroskópos vizsgálatok szerint diamox hatására olyan elváltozások keletkeznek, amelyek utalnak a secretio jelentőségére. így a béta cytomembran betüremkedés diamox után csökken, a vacuolák óriásira nőnek, mert a csarnokvíz felhalmodódik bennük és nem tud távozni. A csarnokvíz képződésének a fokozódásakor jön létre az ún. secretiós glaukoma, ami azonban ritka. Általában pl. gl. simplexben inkább kisfokban csökken az időegység alatt képződött csarnokvíz mennyiség, míg gl. inflammatoriumban inkább kisfokban növekszik Goldmann vizsgálatai szerint. 300
