Szemészet, 1964 (101. évfolyam, 1-4. zám)

1964-12-01 / 4. szám

nem vizsgálható szemfenéken, leválás lehetőségétől tartva, a hályog kivonása előtt diathermias műtétet végeznek. Azon elgondolásból kiindulva, hogy lenesehíjas szemeken végzett ablatio elleni műtétek eredményei lényegesen szerényebbek, nem riadnak vissza a sokak által merésznek tartott aktív prevenciótól. Leginkább akkor látszik indokoltnak ilyen beavatkozás, ha előzőén már operált másik szemen az extractio után leválás keletkezett s a beteg nagyfokban rövidlátó. Mivel úgy találták, hogy aphakiások ideghártyaleválását leginkább a szemfenék felső részén levő szakadás, vagy lyuk idézi elő, a két felső quadránsban végeznek kiterjedt felszínes diatharmiát. Ezután 2—3 hónappal kerül sor a lencse eltávolítására. Teljes biztosítékot természetesen ez a módszer sem szolgáltat, mert hiszen a szakadás bekövetkezhetett alsó hemisphaerán is. Ha szinte szabályként elfogadjuk, hogy elszürkülő lencse mögötti leválás esetén, a mostoha tükrözési lehetőségek ellenére is előbb az ablatio elleni műtétet végezzük el. akkor érthető minden olyan törekvés, mely arra irányul, hogy a lenesehíjas szemet megóvja a leválástól. Az összes körülmények mérlegelése és a „nil nocere” segít elhatározásunkban.

N. J. 75 éves nő nagyot hall, nem volt rövidlátó. Bal szemén hályogműtét után ideghártyaleválás. Jobb szemén érett szürkehályog; vörös visszfény nincs. Látása: J. se. t. I. n. f. é. 5. m. loc. alul bizonytalan. B. sz. exc. temp. 2 m. u. o. ü. n. j. B. szf.: felül és temp, nagy leválás XI és III között az aequatoron kivül több szitaszeró lyuk és két nagyobb, rongyos szélű szakadás. Műtét : resectio sklerae cum diathermia o. sin. 3 hét múlva a retina alapjához visszafeküdt, üvegtestben mozgó homályok. Látása 1-11,0 D + cyl 2,0 D 130° = 5/301 Ekkor lett esedékes a j. sz. hályogműtéte. Az ulul bizonytalan fény-loc. és a másik szem kortörténete felvetette az extractio előtti preventív diathermia gondolatát. Kétségtelenül ilyen és hasonló esetekre javasolják az eljárást inaugurálói. Mégis úgy határoztunk, hogy a preventív diathermiát mellőzve elvégezzük a hályogműtétet. Indokaink (ami miatt az esetet ismetettük) : 1. A beteg kora, 2. süketsége miatt látásával tart kapcsolatot a külvilággal, 3. nagyon szeret olvasni, kézimunkázni, 4. a másik szem látása nem kielégítő, 5. nem utolsó sorban, mivel nem rövidlátó és a bal szemen a leválás csak évekkel a hályogműtét után jelentkezett. A további lefolyás döntésünk helyességét igazolta. A beteget, ha mástól nem is, de legalább 3 hónapi nyugtalan várakozástól kíméltük meg, ami magas korában nem lehet közömbös.

Ugyancsak a megelőzést szolgáljuk, ha a hályogműtét indikációjában különös gondosság vezet. Szürkehályogos rövidlátóknak ne csak a meggyengült távoli látását vegyük figyelembe, hanem minden esetben vizsgáljuk meg a közeli látásukat is, ami nemritkán meglepően jó lehet. Ilyen esetben a jobbik látású szem vagy egyszeműek hályogműtétje igen komoly megfontolást igényel. Ha a hályogos beteg gyenge távoli látása ellenére — bármilyen közeire is — még könyvnyomtatást olvasni tud és a másik szeme ideghártyaleválás miatt vált hasznavehetetlenné, a hályog kivonása végzetes következményekkel járhat és ezért súlyos hibának tekinthető.

Figyelemre méltó tapasztalataink vannak utóhályog műtétéivel kapcsolatban. Nem egy esetben felmerült annak feltevése, hogy az ideghártyleválást az utóhályog elleni beavatkozás segítette elő. Akár cliscissiót, akár az utóhályog kihúzását végezzük mindkét esetben találunk magyarázatot az említett következményekre. Előbbiekben az üvegtestet sértjük és az a secundária nyílásán át előboltosul, feltehető, hogy az egész üvegtest fizikai változást szenved. Észlelésünk alapján az utóhályog kivonása - bizonyos körülmények között — közvetlenebbül veszélyezteti a retina épségét. A visszamaradt hátsó tok az üvegtesthez szorosan oda nőhet, a zonulák egy része a sugárnyúlványokon túl hátrább is tapadhat. Ilyen esetben az utóhályog huzo-288