Szemészet, 1964 (101. évfolyam, 1-4. zám)
1964-12-01 / 4. szám
eldönteni, vajon a higany a hőmérséklet, avagy a nedvesség hatására tágul-e. Erre csak a kísérlet — változatlan nedvesség mellett a hő változtatása és változatlan hőmérséklet mellett a nedvesség változtatása — adhat kielégítő választ. Már most, érzékszervi észleleteink tudatalatti indukcióiban a kísérletnek épp olyan nagy a jelentősége, mint a tudományos megállapításokban. Biztos ítéletet alkotni érzékszervi észleleteinkből csak akkor tudunk, ha érzékszerveinket akaratlagosan különféle kapcsolatba hozzuk tárgyakkal; ez a kísérletezés legifjabb korunktól kezdve megszakítás nélkül folyik egész életünkön keresztül”. Az emberek halandóságára vonatkozó tételt a teljes bizonyosság fokára az ellentétek —- a keletkezés és elmúlás — egységéről szóló dialektikus tétel emeli; ezt Helmholtz még nem ismerte. Az élőlényekre vonatkozólag úgy hangzik, hogy csak az élhet, ami meg is hal. Halál nélkül nincs, lehetetlen az élet. Azt valóban nem lehet tudni, milyen hosszúra lesz megnyújtható az ember élete. V. A. Obrucsev szerint 150—200 év is lehetségesnek látszik (A marx. —leninismus alapjai, Kossuth Könyvkiadó, 1960, 850. oldal). Vannak állatok, amelyek évszázadokig, és fák, amelyek évezredekig élnek, de hogy meg kell halniuk, az bizonyos. Ennek megállapításához nem szükséges az elaggás oksági törvényét ismerni. A továbbiakban Helmholtz példákon fejtegeti, miképpen érvényesül a szemléletben és képzetalkotásban a kísérletezés elve, hogyan válik elismertté a külső ok, mint észleletünktől függetlenül létező objektum : „Ezért az okság törvényét, amelynek segítségével a behatásról az okra következtetünk, mint gondolkozásunknak minden tapasztalatot megelőző törvényét kell elismernünk. Az okság törvénye nélkül egyáltalában nem is szerezhetnénk a természet tárgyairól tapasztalatokat, tehát ez a törvény nem vezethető le a természeti tárgyakról szerzett tapasztalatainkból. Ezt az utóbbit gyakran állították ; az okság törvénye eszerint indukció által szerzett természeti törvény lenne. Stuart Mill is ilyenféleképpen fogta fel a dolgot, és még arról a lehetőségről is beszólt, hogy talán más csillagrendszerekben nem érvényes. Ezzel szemben csak annak a megfontolását ajánlom, hogy a törvény empirikus bizonyítása a kielégítő bizonyítékok alapján rendkívül rosszul áll. Azoknak az eseteknek száma, ahol a természeti folyamatok oki összefüggéseit tökéletesen kimutathatónak gondoljuk, igen csekély azokéhoz képest, ahol erre teljesen képtelenek vagyunk. Az első csoport majdnem kizárólag az anorganikus természethez tartozik, az organikus természet jelenségei pedig túlnyomóan a meg nem értett részt teszik ki. Sőt, az állatokban és az emberben tudatunk tanúsága alapján a szabad akarat principiumát tételezzük fel, amelynek számára egészen határozottan függetlenséget igénylünk a szigorú oksági törvény alól; ettől a meggyőződéstől — úgy vélem — természetes tudatunk aligha fog valaha is szabadulni, a sok elméleti spekuláció dacára, hogy ez a meggyőződés mennyi tévedésre vezethet. Tehát éppen a cselekvés legjobban és legpontosabban ismert esetét az oksági törvény alól kivételnek tekintjük. Ha tapasztalati törvény volna, akkor induktív bizonyítása nagyon rosszul állna. Érvényességének fokát legfeljebb a meteorológia szabályaihoz, a szélirányváltozások törvényeihez és hasonlókhoz mérhetnénk. A vitalista fiziológusoknak egyáltalában nem mondhatnánk határozottan ellent, ha az oksági törvényt csak az anorganikus természet számára mondanák jónak, érvényességét az organikusban csak valamely alsó szinten ismernék el. Az oksági törvénynek már csak azért is tisztán logikai törvény a jellege, mert a belőle levont következtetések nem a valódi tapasztalatra, hanem csak ezek megértésére vonatkoznak ; ezért valaha sem lesz megcáfolható bármilyen tapasztalattal. Mert ha valahol elakadunk az oksági törvény alkalmazásával, akkor nem azt következtetjük ebből, hogy a törvény hamis, hanem hogy a jelenségnél ható okok komplexumát még nem ismerjük eléggé. S ha bizonyos természeti folyamatokat a kauzális 275
