Szemészet, 1964 (101. évfolyam, 1-4. zám)

1964-12-01 / 4. szám

törvény segítségével megértettünk, akkor következtetésünk az, liogy a térben bizonyos tömegek léteznek, mozognak és bizonyos mozgási erővel egymásra hatnak. De mind az anyag, mind az erő fogalma abstrakt, mint attribútumaiból kiderül. Anyag erő nélkül csak a térben lehetne, de hatások, tehát sajátságok nélkül. Az összes többi folyamatok számára éppúgy, mint észleléseink számára, teljesen közömbös lenne, olybá volna vehető, hogy nem is létezik. Még inkább vonatkozik ez az erőre, amely csak hatás volna, függetlenül nem is létezhet, mert minden ami létezik, csupán anyag”.

Ebben a fejezetben Helmholtz — noha kimondja, hogy minden, ami létezik, csupán anyag — elhagyja a materializmus szilárd talaját. Mint Kant, az oksági törvényt gondolkozásunk a priori adottságának tekinti. (A jelenségek oksági összefüggése tudvalévőén szintén objektív valóság ; az oksági törvény ennek subjektiv tükröződése tudatunkban.)

Miként említettük, a második — elvetett — kiadás szövege több szempontból különbözik az elsőtől. Itt Helmholtz méginkább közeledett Kanthoz, bőven foglalkozik vele. (Az első kiadásban Kant neve kétszer, a másodikban nyolcszor fordul elő.) Ebből mutatom be a következő részletet :

„Az érzeteinkben levő törvényszerűséget idealista szemlélet esetében sem fejezhetnénk ki másképpen, minthogy ezt mondanánk: ,,Az észlelet jellegével fellépő tudattartalmak (Bewusstseinsacte) úgy folynak le, mintha a materialista hypothesis által feltételezett anyagi külvilág tényleg léteznék. De ennél a minthánál nem jutunk tovább ; a materialista (realista) felfogásról sem ismerhetünk el többet, mint azt, hogy rendkívül használható és megbízható hypothesis ; szükségszerű igazságot nem tulajdoníthatunk neki, mert mellette megcáfolhatatlan idealista liypothesisek is lehetségesek.

Jó ha ezt nem tévesztjük szem elől, nehogy a tényekből többre következtessünk, mint amennyi ténylegesen következtethető. Az idealista és realista álláspontok különböző árnyalatai mind metaphysikus hypothesisek ; ameddig csak ilyeneknek lesznek elismerve, meg van tudományos létjogosultságuk, akármennyire károssá is válnak, ha dogmának, vagy gondolkozási szükségszerűségnek tüntetik fel őket. A tudománynak minden megengedhető hypothesist meg kell vizsgálnia, hogy az összes lehetséges magyarázási kísérleteket áttekinthesse”.

S végül hozzáfűzi:

„Az érzéki benyomások csak a külvilág mineműségének jelei, a külvilág jelenségeinek értelmét tapasztalati úton kell megtanulnunk”.

De ez már a 70 éves Helmholtz. Talán úgy járt, mint a hozzá egyébként is hasonló Newton, aki öreg korában Szt. János jelenéseinek magyarázatával foglalkozott.

De ahogy Newton felfedezéseinek jelentőségét és érdemeit sem kisebbíti ez a körülmény, úgy Helmholtzn&k sem róható fel, hogy filozófiai téren nem tudott eljutni a dialektikus materialismusig. Bár majdnem pontosan kortársa volt Engelsnek (Engels: 1820—1895, Helmholtz: 1821—1894), az Anti- Dühring, amelyben kellő felvilágosítást kaphatott volna az Életani Optikában elkerülhetetlenül felmerülő összes filozófiai kérdésekre, valószínűleg nem is került a kezébe.

Ténymegállapításai helytállóak és mélyrehatók ; a ma olvasójának annál érdekesebb a mögöttük levő ismeretelméleti kérdésekre a helyes választ megadni.

összefoglalás

Rövid történelmi áttekintés után a szerző szószerinti fordításban szemelvényeket ad Helmholtz „Az Élettani Optika Kézikönyve” c. művéből, és ezekhez megjegyzéseket fűz.

276