Szemészet, 1964 (101. évfolyam, 1-4. zám)
1964-12-01 / 4. szám
hasonlításával minden eddig általunk ismert esettel. Ez az indukciós következtetésnek közönséges, eredeti módja. Tudatos megfontolás nélkül jön létre, egyszerűen úgy, hogy emlékezetünkben az azonos esetek a régebben megfigyeltekhez csatlakoznak és egymást erősítik”. „Pontosan ugyanez az eset az érzékszervi észletekkel is. Ha ingerületet éreztünk azokban az idegekben, amelyeknek perifériás végződései mindkét ideghártya jobb felében vannak, akkor egész életünk milliószor megismétlődött tapasztalata alapján azt találtuk, hogy előttünk balra világító tárgy van. Kezünket balra kellett kinyújtani, hogy a fényt eltakarjuk, vagy a tárgyat megfogjuk, vagy balra kellett menni, hogy megközelítsük. Ha ezekben az esetekben nincs is dolgunk tulajdonképpeni tudatos következtetéssel, lényegileg mégis az ennek megfelelő munkát hajtottuk végre, és ennek megfelelő eredményhez jutottunk, természetesen csak tudatalatti asszociációkkal és képzetekkel, amelyek emlékezetünk sötét hátterében folynak le, amelyeknek eredményei azután tudatunkba éppen ezért úgy nyomulnak fel, mintha valami kényszerítő, külső hatalom hozta volna őket létre, amely felett akaratunk nem uralkodik. Ezekből az indukciós következtetésekből, amelyek érzékszervi észleteinkhez vezetnek, hiányzik a tudatos gondolkodás tisztító és ellenőrző munkája ; mindazonáltal úgy vélem, tulajdonképpeni lényegüket illetően következtetésnek nevezhetők, öntudatlanul végrehajtott következtetésnek”. „Végül, meggyőződésünk szilárdsága szempontjából, hogy érzékszervi észleleteink helyesek, rendkívül fontos az az ellenőrzés, amelyet testünk akaratlagos mozgásával eszközlünk. Így tisztán passiv megfigyeléssel a szilárd meggyőződésnek ugyanaz a félesége keletkezik, mint amilyent tudományos vizsgálatoknál a kísérleti eljárással szerzünk. A végső alap, amely által minden tudatosan végrehajtott indukciónk meggyőző erejűvé válik, az oksági törvény (Kausalgesetz). На két természeti jelenséget nagyon gyakran látunk együtt keletkezni, pl. hogy a villámot mindig mennydörgés követi, akkor azt következtetjük, hogy a kettőnek közös az oka, és ha ez az oksági kapcsolat (Kausalnexus) eddig mindig azt hozta létre, hogy a villámot dörgés kísérte, akkor a jövőben is így kell, hogy legyen. Mindaddig azonban, amíg kísérletet nem hajthatunk végre, hanem csak a jelenség puszta megfigyelésére vagyunk utalva, nehezen szerezzük meg azt a meggyőződést, hogy az összes feltételeket kiderítettük, amelyek az eredményre befolyást gyakorolnak”. „A puszta megfigyelésnek talán nincs még egy annyira helyesnek bizonyult esete, mint a már említett tétel, hogy bizonyos életkor elérése után minden ember meghal. A számtalan millió esetben még egyetlen kivétel sem adódott. Ha adódott volna, erről bizonyára tudnánk. Mindennek ellenére nem lehet állítani, hogy az emberek halandóságára vonatkozó tétel a biztosság olyan fokával rendelkeznék, mint a fizika bármely tétele, amelynek következményeit minden változatban pontos kísérletekkel lehet ellenőrizni. Az ember elhalálozására vonatkozó oksági törvényt nem ismerem. Ismeretlenek számomra az okok, amelyek az elaggást létrehozzák, tehát nem tudom kísérletekkel kimutatni, hogy ezeknek az okoknak hatására az aggkori elgyengülés elkerülhetetlenül bekövetkezik, másrészről elmarad, ha az okok behatását meggátolom. Ha valaki azt állítaná, hogy bizonyos szerek alkalmazásával az ember élete meghatározhatatlanul hosszú időre kinyújtható, ezt a legnagyobb mértékben hihetetlennek tartanám, de nem tudnék neki absolut módon ellentmondani, amíg nem volna tudomásom arról, hogy az általa leírt körülmények között élő emberek is végül meghaltak. Ha azonban azt állítom, hogy a folyékony higany a hőmérséklet emelkedésére kitágul, akkor sokféle kísérlet alapján tudom, hogy a hő egymagában képes a higany tágulását létrehozni. Aránylag kevés, de jól összeállított kísérlettel valamely esemény okozati feltételeit nagyobb biztonsággal lehet megállapítani, mint milliónyi puszta megfigyeléssel, mikor a feltételeket nem tudom tetszés szerint változtatni. Ha pl. a higany tágulását számomra megközelíthetetlen hőmérőben olyan helyen figyelném, ahol a levegő minden hőmérsékleten nedvességgel telített marad, akkor nem tudnám 274