Szemészet, 1964 (101. évfolyam, 1-4. zám)
1964-12-01 / 4. szám
Az érzékszervi észlelés Helmholtz-féle három törvényszerűsége KETTESY ALADÁR Ismeretes, hogy az orvostudomány tan- és kézikönyvei általában gyorsan elavulnak, még az ún. ,,klasszikus” munkák is, amelyek egy-egy, vagy akár több korszakalkotó felfedezését tartalmaznak. Szövegük eredeti formájában rendszerint csak az orvostörténelem kutatóit érdekli. Ritka kivétel ez alól Helmholtznak „Az Élettani Optikai Kézikönyve” c. 3 kötetes munkája, amely még ma is nélkülözhetetlen, alapvető, korszerű, világosan megírt tankönyv. Indíték a vele való foglalkozásra az a körülmény, hogy, miként a magyar „Szemészet”, szintén 100 éves múltra tekint vissza. Egyúttal helyénvalónak látszik legalább röviden szerzőjéről, Hermann v. Helmholtzról is megemelékezni, akiről Lenin — noha a Materialismus és Empiriokriticizmus c. művében filozófiai nézeteit helyteleníti — azt mondja, hogy a „természettudományok terén a legnagyobbak közé tartozik” (Szikra Kiadás, 1948. 234. o.). Helmholtz legfontosabb életrajzi adatai: született 1821-ben Potsdamban, meghalt 1894-ben Berlinben. Mint katonaorvos kezdte pályáját, de már ekkor feltűnést keltett néhány magas színvonalú mathematikai-fizikai értekezésével. Akkoriban az elméleti orvosi tárgyak még nem voltak annyira elkülönítve egymástól, mint napjainkban, így 30 éves korában kinevezték az anatómia és élettan professzorának Königsbergbe. Majd Bonnba, azután Heidelbergbe került hasonló minőségben, végül 1871-ben meghívták a berlini egyetem fizikai tanszékére, amelyet élete végéig betöltött. Berlinben önálló fizikai kutató intézetet is létesítettek számára. Tudományos munkája a kémia, fizika, élettan és mathematika számos ágára kiterjedt. Mindenütt sok újat, nagy jelentőségűt alkotott. A szemészet neki köszönheti egyebek között a szemtükröt és az ophthalmometert. Lényegileg mathematikus volt. Mikor a hallás élettanával foglalkozott, írta például az örvénylő mozgásokkal kapcsolatban „A hydrodynamikus egyenletek integrálja” című értekezését ; ezt ma is a mathematika legkitűnőbb munkái közé sorolják. Egyúttal vérbeli kísérletező volt; rajta kívül talán Newtonban jelentkezett együtt a mathematikai tehetség és a kísérletező hajlam ilyen magas színvonalon. Hetvenedik születésnapján, amikor nagy ünneplésben részesítették, a felköszöntésekre adott válaszában mondta : „Dolgozataim a tudományban kifejlődött kísérleti és mathematikai rendszerek egyszerű, következetes alkalmazásai voltak”. Élete első felében fő munkaterülete az érzékszervek élettana volt. Két nagy összefoglaló műve a „Lehre von den Tonempfindungen” és a ,,Handbuch der Physiologischen Optik”. Utóbbinak első kiadása 3 kötetben 1856-tói 1866-ig jelent meg. A nagyszabású mű az orvostudomány klasszikus munkái közé tartozik. A szem- és a fülorvos talán nincs is tudatában annak, hogy mindennapi munkájában léptennyomon Helmholtz kutatásainak eredményeire támaszkodik. A művel kapcsolatban egy különös eseményt meg kell említeni. Második kiadása 1896-ban jelent meg, 2 évvel Helmholtz halála után, Arthur König neves physiológus közreműködésével. De a szöveg tekintélyes részét (a most szóban forgó részeket is) még maga Helmholtz dolgozta át, miután több mint 20 évig csak fizikával foglalkozott, de élete alkonyán újra kedvet kapott az A Debreceni Orvostudományi Egyetem Szemklinikájáról 269
