Szemészet, 1964 (101. évfolyam, 1-4. zám)
1964-12-01 / 4. szám
élettani optikához. Ezt az átdolgozást azonban minden nagyszabásúsága mellett sem lehet szerencsésnek nevezni. Mikor aztán 1911-ben a 3. kiadás szükségessége felmerült, az élettani optika akkori kimagasló képviselői, mint a könyv kiadói (a Nobel-dijas Gullstrand, v. Kries és Nagel), hosszabb megfontolás után arra a szokatlan, de helyes elhatározásra jutottak, hogy nem a 2. hanem az 1. kiadás szövegét veszik át teljesen változatlanul, és függelékekben írnak hozzá kiegészítést. Az első kiadás szövege maradt tehát a végleges és ma is-érvényes, ezt citálják, ezt fordították le más nyelvekre, ezzel foglalkozott Lenin is ; a továbbiakban is erről lesz szó. A 2. kiadás legfeljebb abból a szempontból érdekes, mennyiben változott meg a fizikus Helmholtz álláspontja és világszemlélete a fiziológus Helmholtzzal szemben, vagy, ha úgy tetszik, a 70 éves férfié a 40 évessel szemben. A mü 26. §-ffl 32 nagyoktáv oldalon tartalmazza a jelenleg bennünket érdeklő vonatkozásokat „Az észlelésről általában” címmel. Folyamatos szövegét két részre oszthatjuk. Az elsőben Helmholtz az érzet sajátságainak és keletkezésének kísérletilag (túlnyomóan általa) megállapított törvényszerűségeit ismerteti, a lényeget 3 fő szabályba foglalva. A második részben fejti ki ismeretelméleti nézeteit. Nincs tudomásom róla, hogy a szöveg magyarul valaha is megjelent volna. Érdemes lenne lefordítva teljes egészében közölni; sajnos rövid cikk keretei között erre nincs lehetőség. Ehelyett azt a megoldást választottam, hogy a szöveget, hozzáfűzött megjegyzésekkel, rövidítve ismertetem, egyes részleteket szószerint, idézőjelbe téve. A legfontosabb szavak fordítása: Empfindung = érzet (néha érzés, érzéklet, érzékelés) ; Wahrnehmung = észlelés, észlelet; Anschauung = szemlélet; Vorstellung = = képzet ; Begriff — fogalom. Részletek a szöveg első feléből : „Az érzeteket, amelyeket a fény látószervünk idegkészülékében kelt, arra használjuk, hogy belőlük képzeteket alkossunk a külső tárgyak létéről, alakjáról és helyzetéről. Ezeket a képzeteket látási észleleteknek (GesichtsWahrnehmung) nevezzük. Feladatunk az Élettani Optika ezen fejezetében azt tárgyalni, ami természettudományos úton a feltételekről kideríthető volt, amelyek alapján a látási észleletek létrejönnek. Mivel a külső tárgyak észlelése a képzetek sorába tartozik, a képzetek pedig mindig pszichikai tevékenységünk tettei, az észlelések is csak pszichikai tevékenység folytán jöhetnek létre : az észlelések tana tulajdonképpen a pszihológia területéhez tartozik, legalábbis annyiban, amennyiben a rájuk vonatkozó lelki tevékenységeket is kell vizsgálni és törvényeit megállapítani. De azért a fizikai-fiziológiai munkálkodásnak tág tere marad, mert meg kell állapítani, és természettudományi módszerekkel meg is állapítható, hogy a fizikai ingernek és a fiziológiai ingerületnek mely sajátságai adnak okot a külvilág észlelt tárgyainak ilyen vagy olyan különleges képzetére. Könyvünk ezen szakaszában meg kell tehát vizsgálnunk, hogy a látott tárgy bizonyos helyzeti észlelése, iránya, távolsága a szemfenéki képnek, az izomérzéseknek stb. mely sajátságaitól függ, valamint, hogy a tárgy 3 irányú kiterjedésének észlelése a kép mely sajátságaihoz csatlakozik, milyen körülmények között látjuk két szemmel egyszeresen, mikor kettőzötten stb. Ezzel kapcsolatban nem lesz elkerülhető, hogy a pszihikai tevékenységről és ennek törvényszerűségeiről ne beszéljünk, amennyire érzékszervi észrevevésnél szóba jönnek. De kiderítésüket és leírásukat nem fogjuk munkánk lényeges részének tekinteni, mert ebben az esetben aligha maradhatnánk а biztos tények és a világos, általánosan elfogadott elvek szilárd talaján. Ezért úgy véltem, hogy — legalább egyelőre — a tiszta pszihológiát el kellett választanom az érzékszervek fiziológiájának pszichológiai részétől”. 270
