Szemészet, 1964 (101. évfolyam, 1-4. zám)
1964-03-01 / 1. szám
kiaknázására ugyanis több külföldi egyesület hadiülést rendezett. A sebészek Berlinben, a belgyógyászok Varsóban tartottak ilyen kongresszusszerű öszszejövetelt, ahol az aktuális problémákat megvitatták. Grósz Emil kezdeményezésére a M. Sz. E. a szemészeket Budapestre hívta össze hasonló ülésre, melyet 1916. június 11-től 18-ig tartottak. A kormányzat és tudomány előkelőségei valamint a magasrangú katonaorvosok nagy csoportja mellett számos külföldi szemészprofesszor is jelen volt a szövetséges országokból. Grósz Emil megnyitó beszéde után kezdetét vette a tudományos ülés-sorozat. Az előadók között Kirchner (Berlin), Scholtz Kornél, Grósz, Wessely (Würzburg), Henker (Jena), Majewski (Krakkó), Liebermann, Holzknecht (Wien), Krückmann (Berlin), Adam (Berlin), Hertel (Strassburg), Blaskovics, if). Imre, Dimmer (Wien) neveit olvashatjuk. A kongresszussal kapcsolatban hadikállítás is volt, a külföldi vendégek részére pedig programszerű látogatásokat és fogadásokat rendeztek. 1917-ben ismét nem jelenhetett meg a Szemészet. A rákövetkező évben is csak egy Rendkívüli szám látott napvilágot, amely csaknem kizárólag a háborús szemsérülésekkel és szembetegségekkel foglalkozik. Grósz Emil beszámol benne az I. Szemklinika háborús működéséről (1915—1917). Tudomásunkra jut, hogy mindjárt a háború kezdetén 3 tanársegédnek és 6 gyakornoknak kellett hadbavonulni. Mivel a hadvezetőség 60 ágy fenntartását kérte a katonai sérültek részére, a klinikai ágyszámot 80-ról 100-ra kellett felemelni, hogy a polgári betegek legalább valamennyire elhelyezhetők legyenek. Ennek ellenére állandó zsúfoltság volt a klinikán. De nemcsak a klinikák és a többi szem intézetek, hanem a hadikórházak szemosztályai is folyton tele voltak, hiszen a kárpáti nehéz harcok idején nem egyszer 3000 sebesült is érkezett naponta, s közöttük tekintélyes számú szemsérült. Végül is a Haller-utcai 700 ágyas szemkórház felállításával sikerült megoldani a szemsérültek elhelyezését. A klinikán azonban nemcsak az osztályos betegek létszáma, hanem az ambuláns betegek száma is jelentékenyen megduzzadt. Míg 1904-ben a bejárók száma a 10 000-et sem érte el, 1913-ban 18 00ö-re emelkedett. 1915-ben 23 000-re, s 1917-ben már 28 000 volt az 5000 katonabeteget beleértve. Mivel e sok jelentkezőből a felvételre szorulók száma is tekintélyes volt, a klinikai kei’et pedig szűknek bizonyult, 1917-ben az Egyetem kibérelte a Szemklinika részére a Mária-utca 40. sz. kis bérházat, melyben a trachomások és súlyos gyulladásos betegek nyertek elhelyezést. Ugyancsak fiókosztályt kapott ez évben 56 ággyal az Állami Szemkórház, valamint egy barakkot az Űj Szent János kórház szemosztálya is. 1919-ben ismét csak egy számot adtak ki, sőt utána a forradalmak alatt a megjelenés teljesen szünetelt. 1922. április 9-én indul meg újra a Szemészet. Az előszóban Grósz Emil röviden vázolja a lap eddigi történetét, megokolja az utóbbi évek rendszertelen megjelenését, végül bejelenti, hogy sokirányú munkájára való tekintettel a szerkesztői tisztséget tovább egyedül nem vállalhatja, hanem felkéri tanártásait, hogy osszák meg vele a munkát : ,,. . . Most már e megnövekedett feladatot sikerrel egyetlen ember nem töltheti be, ezért közreműködésre szólítottam fel a szemészet egyetemi nyilvános rendes tanárait, a Szemorvosok Egyesületének elnökét, titkárát, hogy híven azon programhoz, melyet székfoglalómban kifejtettem, az erőket egyesítsem. Tanártársaim készségesen vállalkoztak e feladatra, de kívülük a magyar szemészeti irodalom minden művelőjének a támogatását kérem, mert ma méginkább van szükségünk az összetartásra, mint valaha”. Az első szám érdekessége az első szemorvosi továbbképző tanfolyamon való részvételre vonatkozó felhívás. A Szemorvos Egyesület összejöveteleinek rendje is megváltozik, mégpedig olyképp, hogy az ősszel megtartandó nagygyűlés mellett (közgyűlés + tudo12