Szemészet, 1962 (99. évfolyam, 1-4. szám)
1962-03-01 / 1. szám
A Budapesti Orvostudományi Egyetem I. sz. Szemészeti klinikájának közleménye (Igazgató : Radnót Magda egyetemi tanár) A hegesedés stádiumában leró trachoma fertőzőképességéről NÉCSEI PÁL A trachomas megbetegedések száma a lakosság hygiénés viszonyainak javulása és az eredményes trachomaellenes küzdelem következtében évről évre csökken. 1955-ben 10 520, 1960-han 6548 beteg szerepel az országosan nyilvántartottak között. Kedvezően alakult az 1961. év első felében összeállított statisztika is, amely szerint csak 4953 trachomás beteget tartunk nyilván. A trachomaellenes küzdelem jelen stádiumában sor kerülhet arra a feladatra, amit a fertőző egyének felkutatása jelent. E feladat nem mindig könnyű, gyakran a leggondosabban elvégzett környezetszűrés ellenére sem tudjuk egy-egy friss eset eredetét felkutatni. A trachoma-kezeléssel foglalkozó orvosok régi megfigyelése az, hogy azokban a családokban, ahol időnként friss trachomás megbetegedés fordul elő, gyakran felfedezhető egy-egy idős családtag, akinek régi heges trachomája van. Ezek a betegek a rendelőintézeti szakorvosok tapasztalata szerint gyakran keresik fel az ambulantiákat különböző gyulladásos panaszok miatt. Már régebben rámutattunk arra, hogy a heges trachomás betegek kötőhártyájának mosófolyadékában, összehasonlítva az ép kötőhártyával, igen sok hámsejt található. Hozzávetőlegesen ugyanez az arány az ecsettel vett készítményekben található hámsejtek közt ép és kóros esetekben. A metaplasticusan átalakult, az epidermishez hasonló és ezenkívül heges kötőszövetes alapra feszített hám természetesen jobban hámlik. E fokozott hámlás következménye az is, hogy puha szőrecsettel végig seperve a kifordított heges kötőhártyát, a látszólag ép hámsejtek százait vihetjük a tárgylemezre. Mindebből arra lehet következtetni, hogy az ilyen beteg szemváladékával igen sok hámsejtet ürít. Kézenfekvő tehát arra gondolni, hogy e sok hámsejt közt, vagy hámsejtekben a kórokozó valamilyen formában jelen lehet. A friss trachomás betegek számának csökkenése és a gyógyult esetek szaporodása felveti a kérdést : Vajon a klinikailag tünetmentes, a bejelentéstől számított egy éve ellenőrzött, gyógyultnak jelentett betegeink nem fertőznek-e ? Kérdés az is, hogy hová soroljuk e betegeket ? Mac-Callan szerint a trachoma IV. stádiumába a heggel gyógyult eseteket soroljuk. Viszont a mechanikus kezelés mellőzésével tisztán antibiotikus gyógyítással látszólag hegmentes gyógyulást érhetünk el. Réslámpával e betegek kötőhártyáján a finom hegesedés nyomai többé-kevésbé mindig kimutathatók. Véleményünk szerint, ha szövettanilag dolgoznánk fel, amire nincs mód, e gyógyult eseteket, a csomók helyén bizonyosan ki tudnánk mutatni minimális hegesedést. A fentiek értelmében ezeket az eseteket joggal sorolhatjuk Mac-Callan beosztása szerint a trachoma IV. stádiumába. Több éves ellenőrzésből nyert tapasztalataink alapján pedig mondhatjuk, hogy ezek az esetek valószínőleg nem fertőzőek. Más a helyzet azonban a régi heges esetekben, akiknél a kötőhártya, valamint a szemhéjak mélyebb részei, a kipattanó csomók, a mélybe terjedő beszűrődések és nem utolsósorban a mechanikus kezelés következtében elhegesedett. Ezen betegek kötőhártyájának hámja, amint már fentebb említettük, erősen hámlik. Fertőznek-e ezek az esetek ? A kérdés eldöntése céljából megvizsgáltuk 100 heges trachomás beteg ecsettel vett hámsejtjeit zára4
