Szemészet, 1962 (99. évfolyam, 1-4. szám)

1962-03-01 / 1. szám

feltételezem, hogy a nuclearis típusú katarakta kialakulásánál tulajdonképpen egy egyszerű öregkori elváltozás alakul át fokozatosan az öregkorban gyakran előforduló betegséggé.

Kísérleteimmel sikerült bizonyítanom, hogy a szemlencse mucopolysaccharidáiban létrejönnek electrophoreticus vizsgálattal kimutatható különbségek. Az ép lencsében több a lassú kifutású feltételezhetően nagyobb molekulasúlyú mucopolysaccharida, mint a kataraktás lencsében. A szemlencsében levő hat mucopolysaccharida frakció közül az első négy gyorsabb kifutású frakció, százalékos aránya nő a katarakta érésével együtt. A lassabban kifutó ötödik frakció arány erősen, a hatodik frakcióé kisebb mértékben csökken. A mucopolysaccharidák a szervezetben a membránok permeabilitási viszonyainak szabályozásában fontos szerepet játszanak. A szemlencsében a lencsetokba van a legtöbb mucopolysaccharida. Az electrophoreticus kísérletek alapján a mucopolysaccharidák depolymerisatiójára lehet következtetni. Feltételezhető tehát, hogy a mucopolysaccharidák depolymerisatiója a lencsetok permeabilitásának megnövekedéséhez és ezáltal kérgi típusú katarakta keletkezéséhez vezet. Mivel a kor előrehaladásával a szervezetben a mucopolysaccharidák depolymerisatiója jön létre egyes kísérleti adatok szerint, így ezen a katarakta típus is úgy látszik, hogy összefüggésben van a lencse öregedésével. Természetesen minden katarakta keletkezésében mind a fehérje, mind a mucopolysaccharida frakciók megváltozása szerepet játszik.

Vizsgálataimban a katarakta az összes egyének 26,8%-ában fordult elő. Az 50—60 évig terjedő korcsoportban 6,2%-ban, 60—70 évig 13,0%-ban, 70—80 évig 34,5%-ban és 80—90 évig terjedő korcsoportban pedig 57,1%-ban. A nők aránya minden korcsoportban magasabb volt.

3. Fundus atheroscleroticus senilis. Ezen meghatározás alatt a Sorsby- Burn által leírt öregkori fundus képét értem, amelyre a következő tünetek jellemzők : a fundus reflex szegényebb, a retinális pigment szemcsézettség durvább, mint a fiatal korban, a pigment a peripherián és a macula tájon szabálytalan elrendeződést mutat. A retina artériái kissé szűkültek, a reflexcsík rajtuk kifejezettebb, az arterio-venosus kereszteződéseknél a venafal nem látszik át, mivel az arteria fala teljesen elfedi. Apró körkörös sárgás pontok láthatók az egész szemfenéken mindenütt. Histológiailag a pigmentepithel korai degeneratív elváltozásait, a retina és a chorioidea ereiben atherosclerosist, a Bruch membrán belső részén kolloid testecskéket találunk. Az összes vizsgáltak 52,6%-ban mutatkozik az öregkori atherosclerosis. 50 évtől kiindulóan 90 éves korig 25,0%-ról 80,0%-ra növekszik az elváltozás aránya.

4. Az egyszerű öregkori atherosclerosis képe fokozatosan olvad bele a kórosnak tekinthető fundus hypertonicus és a fundus scleroticus képébe. E két elváltozás igen gyakran társul, és tisztán hypertoniás vagy tisztán arterioscleroticus fundus nem túl gyakori. A fundus hypertonicus és a fundus arterioscleroticus tünettana annyira ismert a szemészek előtt, hogy azt külön felsorolni szükségtelen. Statisztikámban ezen elváltozásokat együtt összegeztem és a megvizsgált egyének 18,3%-ban fordult elő ezen betegség. A maximum a 60—70 évig terjedő korcsoportban van, ahol 34,8% az arány. Ennél fiatalabbaknál és öregebbeknél kisebb a százalékos eloszlás.

5. Degeneratio maculae luteae senilis. A látásélesség középpontja a macula lutea, amelynek többféle elváltozása lehetséges. Tiszta öregkori folyamatnak tekinthető a degeneratio maculae luteae senilis képe. Sautter felfogása szerint a retina vérellátásában a chorioidea erei a fenntartáshoz szükséges anyagcserét biztosítják, a retina erei pedig a működőképességhez szükséges anyagcserét. A senilis macula degeneratio hovatartozását illetően többféle felfogás létezik. Behr, Elwyn, Falls, Klien a heredodegeratív csoporthoz sorolják.

42