Szemészet, 1962 (99. évfolyam, 1-4. szám)
1962-03-01 / 1. szám
korcsoportban 31,4%-ban fordul elő. A pterygium igen kis számban található a megvizsgáltak között és nem mutat jellegzetes kor szerinti eloszlást. 2. A katarakta főképpen a lencse öregedésével kapcsolatos folyamat. A katarakta kialakulása folyamán a glutathion és kisebb mértékben a C vitamin mennyisége, valamint az oxydativ folyamatok csökkennek, a lipoidok és a calcium mennyisége növekszik. Ugyanakkor Pelláthy vizsgálatai szerint a senilis kataraktáknál a vérben levő calcium mennyisége nem változik lényegesen. A szemlencsében az új lencserostok az aequatornál képződnek és az idősebb lencserostokat a lencse közepe felé nyomják. Ezen folyamat, valamint biokémiai változások következtében kialakul a felnőtt lencsemag, mely a korral párhuzamosan mind merevebbé válik a fokozatos sűrűsödés következtében a rugalmas lencsekéreghez viszonyítva. A kettő aránya mindjobban a lencsemag javára tolódik el. Ezen elváltozás egy bizonyos korban, általában 42—45 évben létrehozza a presbyopiát. A katarakta kialakulásának kétféle módját szoktuk megkülönböztetni, amikor senilis kataraktáról beszélünk. Az egyik fajta a nucleáris típusú. Ennél a presbyopiánál létrejövő folyamat tovább halad, a lencsemag rostjai egész merevek és scleroticusak lesznek és kialakul a scleroticus lencsemag képe. A lencsemagba a táplálék mind nehezebben jut be a lencsemag condensatiója miatt, ugyanakkor relatív anoxia is fellép A kettő együtt rontja a lencse táplálkozását, a salakanyagok felhalmozódnak és ennek hatására a belső lencserostok degenerálódnak és elvesztik átlátszóságukat. Lipoid anyagok rakodnak le és lassan kialakul a katarakta centrális képe. Ha a katarakta érése lassan megy végbe és sok lipoid anyag tud a lencsében lerakódni, akkor katarakta brunea típusú hályog jön létre. Ezen elképzelést támogatják Lugossy fluorometriás csarnokvíz vizsgálatai is. Lugossy kimutatta, hogy idősebb korban a vér-csarnokvíz permeabilitása csökken, a csarnokvíz képződése lassúbb és a csarnokvízgát kicserélődése is meglassult. Mivel a lencse diffusio útján táplálkozik a csarnokvízből, az utóbbi képződésének és kicserélődésének a lassulása a szemlencse táplálkozását rontja. A katarakta kialakulásának a másik típusa általános elképzelés szerint így történik. A lencsetok aktív működése csökken, permeabilitása fokozódik, a csarnokvíz behatol a lencsébe, a lencserostok közé, amelyeket réslámpával mint repedéseket és vacuolákat látunk. Ezen a területen a lencserostok vizet vesznek fel és küllőszerű homályok alakulnak ki. A centrális kataraktánál tehát a lencse közepéből kiindulva szürkül el az egész lencse, a toki és kérgi kataraktánál pedig a szélek felől halad a lencsemag felé az elszürkülés. Saját electrophoreticus vizsgálataim is alátámasztják e feltevéseket. A szemlencsében durván számítva három fehérje frakció található : 1. Az alfa crystallin, mely electrophoreticus vizsgálatoknál a legnagyobb kifutási sebességgel rendelkezik. 2. A béta crystallin, mely közepes sebességű. E két fehérjefrakcio vízben oldódik. 3. Az albuminoid, mely hasonló körülmények között vizsgálva az electrophoreticus felcseppentés helyéről nem mozdul el. Ez vízben oldhatatlan. A katarakta érési fokának megfelelően mindkét vízben oldható fehérje mennyisége fokozatosan csökken és átalakul a vízben oldhatatlan albuminoiddá. A ndmat. kataraktánál ez a csökkenés 5—5%, a hypermat. kataraktánál pedig 10—10%. A katarakta bruneánál ez az átalakulás már 40%-ot tesz ki. Dische állatkísérletekben kimutatta, hogy az öregedéssel kapcsolatban hasonlóképpen, megváltoznak a szemlencse fehérje frakciói, az albuminoid aránya megnő de kisebb mértékben mint a kataraktánál. Dische és saját kísérleteim alapján 41
