Szemészet, 1962 (99. évfolyam, 1-4. szám)

1962-03-01 / 1. szám

Makói Városi Tanács Kórháza (Igazgató-főorvos: Tóth J. János) Szemosztályának (Főorvos : Szabó György) és Tüdőosztályának (Főorvos : Sándor Zsigmond) közleménye

Liofilezett tisztított tuberkulinnal és Tebeprotin TOENIESSEN-ncl végzett MANTOUX-próbaoltások összehasonlító vizsgálata

SZABÓ GYÖRGY, SÁNDOR ZSIGMOND és KÁSI GYULA

Szemészeti osztályunkon az uveitisek etiologiájának tisztázása céljából már 1957 óta Szabó által kidolgozott, új diagnosztikus eljárást, az egyidejűleg adott subconjunctivalis és i. c. tuberkulin próbaoltást is végezzük.

E diagnosztikus eljárás alapelve szerint abban az esetben, ha a kérdéses szemgyulladás gümőkóros eredetű, a két egyidejűleg adott próbaoltás eredménye között reakcióbeli különbség mutatkozik. Még pedig a gümőkóros szerv fokozottabb túlérzékenysége folytán — amin végeredményben a góctünet is alapul — a subconj.-an adott tuberkulin nagyobb hígításban is hevesebb reakciót vált ki, mint az i. c. próbaoltás. Ez az utóbbi reakció u. i. lényegében csak az egész szervezet tuberkulin iránti általános túlérzékenységének a jelzője.

Egészen az 1960. év elejéig alttuberkulint (AT) használtunk, lényeges zavar nélkül. Előfordult azonban olykor-olykor, hogy az AT hosszabb ideig tartó helyi reakciót váltott ki, ami főleg a subconj. inj.-k nyomán okozott kisebb-nagyobb — de' mindig ártalom nélkül elmúló — kellemetlenséget. Mivel akkor még hazai tisztított tuberkulin (TT) nem állott rendelkezésünkre, a próbaoltások zavartalanabb elvégzéséhez Tebeprotin Toeniessen-t (TP) szereztünk be*, mert általános vélemény szerint ezt a készítményt jelenleg az egyik legjobb specifikus diagnosztikumnak tarthatjuk.

A TP várakozásunknak meg is felelt. Néhány hónapig használtuk is már, amikor — legnagyobb örömünkre — forgalomba került a magyar TT ,,Liofilezett tisztított tuberkulin” néven. Kéznélfekvő volt tehát a két diagnosztikum — a TP és a magyar TT — összehasonlításának gondolata. Annál is inkább ajánlatosnak tartottuk az összehasonlító vizsgálat elvégzését, mert mint minden új diagnosztikummal, úgy az új magyar TT-al szemben is, bizonyosfokú tartózkodást tapasztalhattunk. Mivel specifikus hatásukat klinikailag legegyszerűbben és legjobban demonstrálható módon az i. c. reakciójuk alapján bírálhatjuk el, M a ntoux -1) ró h а о 11 ás sorozatot végeztünk.

A tuberkulinnal, mint diagnosztikummal szemben, a köv. három követelményt állíthatjuk fel : 1. Megbízhatónak kell lennie, tehát csak gümőkóros folyamat, ill. tuberkuloallergia esetében adjon reakciót és az biztosan felismerhető legyen. 2. A gümős gócot ártalmas módon ne befolyásolja. 3. Az oltás helyén ne váltson ki túl heves reakciót, mert az maradandó elváltozást (pigmentálódás, hegesedés stb.) okozhat. Ezeket a követelményeket — mint ahogyan azt az eddigi megfigyelések bizonyítják — a TT inkább biztosítja, mint az AT ; a TP hívei (Toeniessen, Fleischer, Urbanek stb.) pedig a TP-t a TT-nál is előnyösebbnek tartják.

A tuberkulinról, így az eddig legáltalánosabban használt készítményéről, az AT-ról is, már régóta tudjuk, hogy többféle alkotórészből áll. Az eddigi kutatások során sikerült legtöbb alkotórészét egymástól különválasztani, hatásukat s többnyire kémiai struktúrájukat is analizálni. Többek között az AT-t dializálható, tengeri malacot ölő (anaphylaxiás shock) és nem dializálható, bőrreakciót adó részre lehet bontani. A dializálható rész okozza a megbetegedett szervezetben a toxikus tüneteket, a szövetszét* Kérésünkre a nürnbergi GRAF et СО. gyár díjtalanul megfelelő mennyiséget küldött ; előzékenységüket e helyen is köszönjük.

34