Szemészet, 1962 (99. évfolyam, 1-4. szám)
1962-03-01 / 1. szám
Az angioid csíkok lassan fejlődnek. Kezdetben csak egy, vagy néhány csík látható, később számuk szaporodik. Keletkezési helyükön előbb megnyúlt szürkés oedemás területet lehet látni kevés subretinalis haemorrhagiától kísérve, éles, szabályos széllel, később a fehéres zóna centrumában sugáralakban elhelyezkedve.jelenik meg az élénkvörös csík. Ez a folyamat minden új csík képződésénél megismétlődik. Az angioid csíkok mellett a maculában kezdetben kis pontszerű haemorrhagiák, kevés pigmentatio, majd fehéres subretinalis exsudatio jelenik meg, ami gyorsan progrediál, kötőszövetesen szervül, proliferál és így kialakul a Kuhnt—Junius-fé\e disciformis senilis maeuladegeneratióhoz hasonló kép. Wildi szerint a betegség első stádiumában az angioid csíkok megtalálhatók, de a maculaelváltozás hiányzik, ilyenkor a functiók még jók. A második stádiumban lépnek fel acutan a macularis elváltozások : vérzés, pigmentatio, subretinalis exsudatio. A harmadik stádiumnak jelöli a végstadiumot : az exsudatio és vérzés kötőszóvetes szervülését és proliferatióját. 1938-ban Böck közöl először a szemfenéki elváltozásokról szövettani feldolgozást, majd ezt követi Hagedoorn (1939), К lien (1947), Verhoeff (1948) histologiai tárgyú közleménye. Hasonló értelmű Winkelmann (Á948) és McWilliam (1951) észlelése. Az angioid csíkok a lamina vitrea chorioideae elasticus lemezének degeneratiójából keletkeznek. A lamina elastica egyes helyeken megvastagszik, máshol elvékonyodik. Az elasticus rostok egy része atrophizál, feltöredezik, az atrophizált rostok helyenként fokozatosan eltűnnek. A degenerált területek haematoxylin-eosinnal basicusan festődnek. A kiterjedt degeneratiót mészlerakódás követi (pozitív Kossá-féle festés), vaslerakódást is ki lehet mutatni (pozitív Turnbull kék festéssel). A structuralis elváltozások a lamina elastica repedéséhez vezetnek, ami a lamina basalisra is ráterjed, mivel az a lamina elasticával szoros összeköttetésben van. A repedések a Bruch membranaban főleg a papilla körül és a macula körül találhatók, különböző tágasságúak, lefutásúak és elhelyezkedésűek, megfelelnek az angioid csíkok szemtükri képének. Az aequatoron túl sosem terjednek, aminek magyarázata még vitatott. Feltehetően az intraocularis nyomás az, ami mint mechanikus tényező hozzájárul a degenerált elasticus membranaban a résképződéshez. A concentricus és sugárirányú repedéseket a bulbusfal nyomási és feszülési viszonyai, továbbá az izmok hüzási mechanizmusa magyarázhatják. A kis defektusok felett normalis a pigmentepithel. A nagyobb defectusok felett a pigmentepithel Böck észlelése szerint autolyticus változáson megy keresztül. Véleménye szerint a rupturák akkor felelnek meg az angioid csík klinikai képének, ha felettük a pigmentepithel hiányzik és a repedés helyén a chorioidea erei láthatóvá lesznek. Ez adná a csíkok vörös színét. Ha a pigmentepithel proliferált a repedések felett, akkor a rupturák helye sötétebb, barnás-szürke. Hagedoorn szerint a degenerált-Bruch membrana elvesztette átlátszóságát, szürkés lemez formájában elnyomja a chorioidea vörös színét és csak a repedéseken keresztül válik láthatóvá a chorioidea. Verhoeff és Winkelmann észlelései szerint viszont a choriocapillaris és pigmentepithel is ép volt a csíkok alatt, illetve felett. Böck és Klien esetében a Bruch membrana repedésein keresztül érdús granulatiós szövet burjánzott a choriocapillaris felől a retina alá. A rnaculában is, a Bruch membrana repedésén újdonképzett érdús kötőszövet burjánzik a retina alá, a vékonyfalú újdonképzett erekből könnyen jönnek létre vérzések, ami végül a degeneratio disciformis senilis maculae luteaehez hasonló proliferatióhoz vezet. A macularis laesio hasonlít a praesenilis elastosishoz. Behr felfogása szerint a senilis maculadegeneratióért is a Bruch membrananak a macula területébeír levő repedése a felelős, ami másodlagosan a chorioidea 27
